Ma a kultúra napját ünnepeljük – azt a közös szellemi örökséget, amely évszázadokon át formálta a magyarság gondolkodását, nyelvét, művészetét és közösségi önazonosságát. A magyar kultúra egyszerre őrzi a hagyományt és nyitott az újra: népdalaink és táncaink, irodalmunk és színházművészetünk, képző- és iparművészetünk mind-mind annak bizonyítékai, hogy az értékek átadása nem pusztán emlékezés, hanem élő, alkotó folyamat.
A kultúra napja arra is emlékeztet bennünket, hogy a nemzeti értékek helyi közösségekben válnak igazán kézzelfoghatóvá. A magyar kultúra nagy egészét városok, falvak, alkotóműhelyek és közösségek tartják életben – olyan helyek, ahol a tehetség otthonra talál, és ahol a múlt tapasztalata találkozik a jelen alkotóerejével.
Szentes több évszázados kulturális hagyománya szervesen illeszkedik a magyar kultúra egészébe. Festők, előadóművészek, kézművesek, zenészek és pedagógusok hosszú sora járult hozzá ehhez. A helyi közösség mindig nyitott volt az alkotásra és a befogadásra: itt a kultúra mindennapi gyakorlat.
Ma is sokszínű alkotói élet zajlik. Kortárs képzőművészek, zenészek, előadóművészek és kézművesek viszik tovább azt a hagyományt, amely szerint az értékteremtés felelősség és öröm egyszerre. Munkáikban ott van a hely szelleme, a táj, a közösség emlékezete – és az a törekvés, hogy mindezt a jövő számára is megőrizzék.
Ebben játszik kiemelt szerepet a Szentesi Értéktár, amely összegyűjti és láthatóvá teszi mindazt, amit a város a kultúrában képvisel.
A magyar kultúra napja tehát nem csupán ünnep, hanem emlékeztető is: Kölcsey Ferenc ezen a napon, 1823. január 22-én tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát – azt a művet, amely azóta is összeköti múltunkat, jelenünket és jövőnket, legyen szó a nemzet egészéről vagy egy város, Szentes közösségéről.
„Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel…”
- Hirdetés -