Igazából országúti randevú volt a szám címe, de át kellett költenem. 
Amúgy is sokat autózom, legyen az nyáron a Balaton vagy hétvégéken 
Szentes, ahonnan párom származik, most az országjárás miatt ez 
hatványozódott. Amit útközben tapasztalok az maga a horror. Esténként 
pedig a híradóban látom a végeredményt: „11 halott az utakon az elmúlt 
hétvégén…”. Döbbenetes számok a lakosság arányához mérten. Viszont a 
volán mögül érthető. 
 Vasárnap Szentesről tartottam Budapestre az 
M5-ös autópályán, amikor felfigyeltem egy kacsázó autóra. Mintha ivott 
volna a sofőr, alig tudta a sávot tartani. Majd lelassult olyan 70 
km/h-ra. Körülnéztem majd előzésbe kezdtem, hogy magam mögött tudjam. 
Ahogy melléértem átpillantottam az autóba és nem egy illuminált alak ült
 bent, hanem egy egyetemista forma srác, aki egy füzetet terített a 
volánra és szorgalmasan tanult. Azért ehhez kell ám hülyeség. Kiképzőm 
anno azt mondta, az autó olyan, mint egy fegyver, ha nem kezeled 
körültekintően, akkor gyilkolni fogsz vele. Milyen igaza volt öregnek. 
 Persze akkor még nem említettem meg a luxus terepjárókat, akik 180-200 
km/h-val söpörnek végig a pályán és nem érdekli őket, hogy te éppen 
előzöl, tolnak le az útról villogva, dudálva majd jobbról kielőznek, 
átfurakodva közted és az éppen megelőzött jármű között. Durván harmincöt
 éve vezetek, de néha remegnek a térdeim. Persze jó lenne tudni, hogy 
miért nincs egy amerikai mintára működő autópálya rendőrségünk, akik 
cirkálnak és szedik ki az elmeháborodottakat. Az USA-ban külön 
telefonszáma van az autópálya garázdák jelentésére. Az államok pedig 
rengeteg pénzt szednek be a horribilis bírságokból. Húsz mérföldes 
túllépés már 300 dollárról indul. Ha külön korlátozás van pl., autópálya
 felújítás miatt, akkor a büntetés automatikusan duplázódik. 
 
Munkába busszal járok, mert azért környezetkímélőbb, mintha egymagam 
ülnék az autóban és pöfögnék a reggeli dugóban. A magasból lenézve 
múltkor megszámoltam, hogy hány sofőr van a mobiljával elfoglalva 
vezetés közben. A „tesztszakasz” a Hegyalja út volt Pest fele menet. 
Minden ötödik autós facebookozott, chatelt, SMS-t írt, vagy éppen ki 
hangosító nélkül telefonált. 
 Egy címlaplány egyik kezében 
cigaretta, másikban a mobil, miközben cuki kiskutyája ide-oda pattogott a
 kocsiban. A lány a balkeze kisujjával vezetett, komolyan fenomenális 
látvány volt. Autó és cigaretta, elég rossz kombináció. 
 Szintén a 
napokban az autópályán kápráztatott el egy család. Mindketten cigiztek, 
miközben két pöttöm kisfiú ült a hátsó ülésen. Persze nemcsak a rákkeltő
 anyagok belélegzése miatt voltak veszélyben, hanem ahogy ott ültek. 
 Nemhogy gyermekülés nem volt, hanem szüleik hagyták, hogy a biztonsági 
öv se legyen bekapcsolva. Bár amilyen kicsik voltak még azon átesnének, 
vagy a nyakuknak feszülve egy balesetnél fulladást okozna. Vajon hány 
doboz cigi ára egy gyermekülés? Néha már sem emberként, sem rendőrként 
nem értem autós társaimat. Egy pár éve már egész jó volt a közlekedési 
morál, ám most autózás helyett egy küzdelem van az utakon.
- Hirdetés -

