Tóth Tamara, csongrádi írónő immár tíz éve állandó szereplője a helyi karácsonyi forgatagnak. Ő a gyerekek által kedvelt, barátságos Krampusz, aki mára a Mikulás elengedhetetlen társa lett. A jubileum kapcsán arról beszélgettünk vele, hogyan indult a történet, hogyan építette fel karakterét, és mit jelent számára ez a különleges, szívhez nőtt szerep.
Hogyan lettél Krampusz?
Amikor Csongrádon először megjelent a Mikulás-ház, még nem volt Krampusz. Én kérdeztem meg, hogy lehetnék-e, mert szívesen vállaltam volna, hiszen volt benne tapasztalatom is. A barátnőmmel évekig jártuk az ünnepi időszakban az utcákat, szaloncukrot osztogatva, és közben láttam, mennyire tud ragyogni egy gyerek arca egy apró figyelmességtől. Arra gondoltam, jó lenne adni nekik valami pluszt, ami a Mikuláshoz kapcsolódik. Mára pedig már kifejezetten várják a Krampuszt is és ez minden évben megmelengeti a szívemet.
Hogyan alakítottad ki a karaktered?
Nem szerettem volna ijesztő Krampusz lenni. Sok gyerek a Mikulástól is fél egy kicsit, ezért inkább egy kedves, humoros figurát álmodtam meg. Olyat, aki bátorítja őket, aki játékos, vidám, de közben tiszteletet is parancsol és ösztönzi őket a jóra. Külsőre nem vagyok félelmetes, de mégis Krampusz maradok. Egy olyan barátságos lény, akihez oda mernek futni, akihez lehet bújni, és akivel lehet kacagni. A szarvam az egyik büszkeségem, ami időnként nő mint egy kedves hagyomány, ami évről évre emlékeztet az újabb kalandokra. Az idei már az ötödik lesz.
Mit jelent számodra az elmúlt tíz év?
Furcsa, de nem tűnik ennyinek. A kapott rajzok mennyisége az, ami igazán mutatja, milyen hosszú idő telt el, és milyen sok kisgyerekhez jutottam el. A csongrádi gyerekek szívében különleges helyem van, és ez számomra leírhatatlan érzés. Már akkor is felismernek, ha nincs rajtam jelmez, csak elég egy mosoly, egy integetés, és tudják, ki vagyok. Jó érzés tudni, hogy életben tarthatok egy olyan mesét, amely velük marad, beleszövődik a gyerekkorukba. Boldog vagyok, hogy ennek részese lehetek és talán ez a legnagyobb ajándék, amit az elmúlt tíz év adott.
Hogyan várod idén a gyerekeket?
Izgatottan, talán még jobban, mint eddig bármikor. Szeretném nekik elmondani, hogy születésnapom van, mégpedig a 10.! Ez a jubileum nekem nemcsak egy szám, hanem egy évtized élménye, mosolya, titkos pacsija, nevetése és szeretete.
Idén is velem lesz Bence, a kis barátom, de most a születésnap lesz a központi téma. Nagyon várom, hogy ezt a pillanatot a gyerekekkel együtt élhessem át, hogy ők is részesei legyenek annak amit én élek át és az elmúlt tíz év csodájának.
.
Fotók: Gulyás Rebeka
- Hirdetés -