Csongrád

Reggeli Volán járat: Az emberség nem tűnt el, csak csendesebben van jelen a hétköznapokban

Egy elveszett kulcs, egy türelmes sofőr, egy reggeli pillanat, ami csendben helyre tette a világot. Nem történt semmi rendkívüli – mégis minden benne volt, amit emberségről, figyelmességről és egymás iránti tiszteletről tanulhatunk. Egy aranyos történet következik a rohanó világunkból!

Kora reggel indultam dolgozni a Csongrád és Maszlaghalom között közlekedő járattal. Már világos volt, a buszon rajtam kívül csak néhány utas ült. Nem sokkal az indulás után, alig egy kereszteződésnyire, a másik utas szólt a sofőrnek, hogy szeretne leszállni, mert kiesett a kulcsa rajta a ház- és az indítókulcsa is. A helyzet ismerős lehet bárkinek, egy apróság, ami pillanatok alatt hatalmas gondot okozhat.

A sofőr azonban nem csak megállt, hanem visszafordult. Segítőkészen, nyugodtan csak annyit mondott:

„Belefér a menetidőbe, keresse meg nyugodtan.”

Leszálltunk, kerestük, de a kulcs sehol. Az utas mondta, hogy induljon nyugodtan, majd vár egy órát a következőre, de látszott rajta a fáradtság. A busz lassan újra elindult, a vezető figyelte az utat, hátha mégis előkerül. A kulcs meglett. A sofőr azonnal megállt, visszavette az utast, aki hálásan köszönte meg az odafigyelést és emberséget.

Ez a történet nem világrengető, de pontosan az ilyen pillanatokban mutatkozik meg, mit jelent embernek lenni. A buszsofőr példát mutatott figyelemből, türelemből és jóindulatból. Nem sietett, nem legyintett, nem vette semmibe más gondját. Egyszerűen segített. A világ sok esetben nem attól lesz jobb hely, hogy mindig nagy dolgokat teszünk, hanem attól, ha a kis dolgokat emberséggel kezeljük. Ezen a reggelen a Volán egyik sofőrje épp ezt tette.

Nem került semmibe, mégis sokat adott. Egy rövid visszakanyarodás, egy nyugodt mondat, egy pillanatnyi lelassítás. Ez az apró tett egész napra elegendő hitet adhat abban, hogy az emberség nem tűnt el, csak csendesebben van jelen a hétköznapokban. Ezért is fontos, hogy időnként észrevegyük az ilyen pillanatokat, és szóvá tegyük őket. Nem azért, hogy ünnepeljünk valakit, hanem hogy emlékeztessük egymást, így is lehet. Legyünk azok az emberek, akik visszafordulnak, ha kell.



- Hirdetés -

Hasonló bejegyzések

Még a kecske is megijedt – VIDEÓN a csongrádi földrengés

cs3_szerk2

Művészet, közösség és zene Csongrádon: közeleg a Bökényi Művészeti Nap!

cs3_szerk2

Még mindig nincs vége! Hétfő éjfélig meghosszabbították a másodfokú hőségriasztást

cs3_szerk2

Bedő Tamás: ez a nap nem csupán megemlékezés, hanem tiszteletadás is

cs3_szerk2

Miklósa Erika Csongrádon! – Egy különleges zenei este a templom falai között

cs3_szerk2

Kiválasztják a Közönség Borát Csongrádon

cs3_szerk2

Gőzerővel zajlik a vízpótlás a Gyova–Mámai-Holt-Tiszánál + GALÉRIA + VIDEÓ!

cs3_szerk2

Irány a vízpart vagy a hűvös szoba, a héten Szentesre és Csongrádra is visszatér a kánikula

cs3_szerk2

Szító Imi újabb egyedi falfestménye díszíti a csongrádi Piroskavárosi Általános Iskolát

cs3_szerk2