Mutatjuk a megcáfolhatatlan statisztikákat, a tényeket!
Évek óta mást sem hallani a hazai baloldal és a hozzájuk bekötött médiumok irányából, mint a folyamatos, apokaliptikus hangvételű gazdasági híreket. Ha hihetnénk a politikai túlélésért küzdő régi ellenzéknek, vagy éppen az újdonsült, agresszív retorikával operáló politikai formációknak, akkor Magyarország már régen lehúzta volna a rolót. A narratíva unalomig ismert: hazánk az Európai Unió legszegényebb országa, az emberek éheznek, a fizetések elértéktelenedtek, a magyaroknak nincs semmi megtakarításuk, a kormány pedig lényegében csődben van. Ezek a szólamok különösen a választási kampányok idején hangosodnak fel, és céljuk egyértelmű: elhitetni a választókkal, hogy a gazdasági helyzet tarthatatlan, és emiatt elkerülhetetlenek a korábbi, 2010 előtti korszakot idéző megszorítások.
A számok és a tények azonban rendkívül makacs dolgok. Szalai Piroska miniszterelnöki megbízott, munkaerőpiaci szakértő a Miniszterelnöki Kabinetiroda megbízásából egy hiánypótló, mindenki számára könnyen emészthető, látványos infografikákkal teletűzdelt kiadványt állított össze Tények és érvek címmel. A füzet, amely online is letölthető, pontosan azt a célt szolgálja, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba.
Egyfajta intellektuális fegyvertár ez mindazoknak, akik unják az alaptalan riogatást, és a vasárnapi családi ebédeken vagy a közösségi médiás vitákban konkrét, az Eurostat és a KsH által is hitelesített adatokkal szeretnének fellépni a demagógia ellen.
A kiadvány apropóján Szalai Piroska egy részletes beszélgetésben is rávilágított arra, miért veszélyesek a baloldal által terjesztett álhírek, és mi a kőkemény valóság.
Kezdjük rögtön a legnagyobbat szóló hazugsággal, miszerint Magyarország a nyomor hazája lenne. A kiadvány világosan rámutat, hogy amíg 2010-ben a magyar társadalom közel egyharmada – a lakosság 30 százaléka – élt a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának kitéve, addig ez a szám 2023-ra 20 százalék alá esett.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 1,3 millió honfitársunk emelkedett ki a szegénységből, és lépett be a stabil középosztályba.
Az uniós rangsorban az egykori sereghajtó pozícióból a középmezőny elejére léptünk előre, megelőzve számos olyan tagállamot, amelyeket korábban bezzegországként emlegettek. Különösen beszédes a gyermekszegénység drasztikus csökkenése: ebben a mutatóban az EU második legnagyobb javulását produkáltuk, dacára a baloldal folyamatos, az ellenkezőjét sulykoló mantrájának.
Ugyanez a helyzet a foglalkoztatással is. Az ellenzék előszeretettel bagatellizálja el a munkaalapú társadalom eredményeit, mondván, hogy a statisztikákat csak a közfoglalkoztatottak és a külföldön dolgozók duzzasztják fel. A Tények és érvek ezt a mítoszt is porrá zúzza.
A 2010 óta létrejött egymillió új munkahely döntő többsége a belföldi elsődleges munkaerőpiacon, azon belül is a versenyszférában keletkezett.
Míg 2010-ben a 15–74 éves korosztályban alig 3,7 millióan dolgoztak, ma ez a szám megközelíti a 4,7 milliót. Ráadásul a magyar munkaerőpiac strukturálisan is az egyik legerősebb Európában: a foglalkoztatottak több mint 90 százaléka stabil, teljes munkaidős állásban van, ami éles kontraszt a nyugat-európai trendekkel, ahol egyre inkább a részmunkaidős, bizonytalan foglalkoztatás hódít teret.
Persze, a kritikusok egyből rávágják: hiába van munka, ha a fizetés nem ér semmit. Ez a narratíva különösen az elmúlt két év inflációs sokkja miatt talált táptalajra. Szalai Piroska azonban a történelmi távlatok fontosságára figyelmeztet. Az elmúlt tizenöt évben a bruttó és a nettó átlagkereset is három és félszeresére nőtt, a fizetések reálértéke – tehát a tényleges vásárlóereje – pedig megduplázódott. Való igaz, hogy a koronavírus-járvány, majd az orosz-ukrán háború és az elhibázott brüsszeli szankciók okozta gazdasági válság megakasztotta ezt a lendületet, de még a legnehezebb polikrízises időszakban is csupán minimális, 2 százalékos reálbér-csökkenést szenvedett el a magyar lakosság.
Ez globális összevetésben a harmadik legjobb eredmény, miközben például a cseheknél kilenc, a németeknél is jóval nagyobb arányú volt a fizetések elértéktelenedése.
Sőt, az infláció letörésével 2024-ben már újra jelentős, Európában is kimagasló reálbér-növekedést mértek hazánkban.
De ha mindez igaz, miért érzik sokan úgy, hogy kevesebb pénz marad a zsebükben? A válasz a megtakarítási hajlandóságban keresendő, amelyet az ellenzék szintén előszeretettel forgat ki. Azt állítják, hogy a magyarok felélik a tartalékaikat. A hivatalos adatok szerint viszont a magyar háztartások megtakarítási rátája 2023-ban a legmagasabb volt az egész Európai Unióban (több mint 18 százalék). Az emberek nem azért fogyasztanak kevesebbet, mert nincs miből, hanem mert a bizonytalanabb nemzetközi környezetben az óvatosságot választják, és félreteszik a pénzüket. Ennek eredményeként a lakosság pénzügyi vagyona történelmi csúcson van, és ami a legfontosabb: egyre többen tartják a pénzüket értékálló, hazai állampapírokban, ami a gazdasági szuverenitásunk egyik alapköve.
És itt érkezünk el a kiadvány, illetve a tények tisztázásának legfőbb politikai tétjéhez. Ahogy arra Szalai Piroska is utalt, amikor egy politikai erő – legyen szó az óbaloldalról vagy a Tisza Párt színre lépésével formálódó új ellenzékről – azt hangoztatja, hogy az államkassza üres, az sosem véletlen.
Ez a klasszikus megszorító politika pszichológiai előkészítése.
Ha elhitetik az emberekkel, hogy nincs pénz, akkor később „felelős gazdaságpolitikára” hivatkozva könnyen el lehet törölni azokat a vívmányokat, amelyek a magyar családok biztonságát garantálják.
Pontosan ez a brüsszeli elvárás, és ez a hazai ellenzék titkolt – vagy olykor kevésbé titkolt – programja is. Célkeresztben van a világpiaci viharoktól védő, egész Európában egyedülálló rezsicsökkentés, amelyet piaci árakra cserélnének. Veszélyben lenne a 13. havi nyugdíj, amelyet a Gyurcsány-Bajnai korszakban egyszer már rezzenéstelen arccal elvettek az idősektől. És eltörölnék azokat a családi adókedvezményeket is, amelyek milliók számára teszik lehetővé a tisztességes megélhetést. A kormányzat filozófiája ezzel szemben az, hogy
a válságok idején sem a családokon és a nyugdíjasokon kell behajtani a hiányzó összegeket, hanem a terheket a bankszektornak, a multiknak és az energiaszektornak kell viselnie különadók formájában.
A Tények és érvek című kiadvány tehát sokkal több, mint egy egyszerű statisztikai zsebkönyv. Egy horgonypont a valósághoz a mindennapos politikai zajban. Bárki számára ingyenesen elérhető, letölthető, és a grafikonjait végiglapozva mindenki maga győződhet meg arról, hogy bár a világban viharos idők járnak, Magyarország gazdasági alapjai stabilak. Érdemes forgatni, olvasni és használni – mert a baloldali álhírekkel szemben a leghatásosabb fegyver mindig a színtiszta valóság.
A kiadvány ide kattintva tölthető le.
- Hirdetés -