Van Csongrádon egy ház, amelynek falai között a múlt század elejének hangulata él tovább. A tulajdonos, Abonyi Géza, aki Kecskeméten él, de rendszeresen visszatér szülővárosába Csongrádra. A nagyszülei és szülei által vásárolt, majd általa szeretettel ápolt és felújított berendezési tárgyakat és bútorokat őrzi évtizedek óta, amelyek fantasztikusan jó állapotban vannak.
Ez nem egyszerűen régi bútorok és dísztárgyak sora, hanem egy egész lakásnyi, gondosan megőrzött emlék, amely generációkon átívelve mesél a család múltjáról. Géza számára azonban mindez nem csupán tárgyi örökség, hanem érzelmi kötelék.
„Amikor fiatal voltam és megházasodtam, ragaszkodtam ahhoz, hogy ezek a bútorok maradjanak. A rokonokat ez nem igazán érdekelte, de engem minden darabhoz emlék köt. Két-három hetente járok ide, és mindig olyan érzés, mintha újra gyerek lennék. Fel tudom idézni a régi időket, néha le is írom őket. Nekem ez fontos” – mesélte.
A falakon grafittal készült portrék őrzik a nagyszülők arcvonásait, míg a bútorok maguk is történelemhordozók. Egyiken még világháborús golyónyomok láthatók, egy másikon a cserkészek 1936-os védjegye. Ezek a jelek nem csorbák, hanem emléknyomok a történelem apró lenyomatai.
Abonyi Gézát számtalan szál fűzi Csongrádhoz. Bár az élet elsodorta, mindig visszatér ide. A titok egyszerű: a szülők iránti tisztelet, a város szeretete, a gyökerek és az emlékek iránti ragaszkodás. „Semmit sem dobok ki, ami akár egy piciny emléket is magában hordoz. Jó ezeket újra és újra felidézni. Büszke vagyok, hogy ennyi mindent egy helyen megőrizhettem. A családfánk egészen az 1600-as évekig visszakövethető” – mondja.
Ez a gyűjtemény nem csupán múltidézés, hanem egy élő kapcsolat Csongráddal és a családi örökséggel. Géza személyes története rámutat arra, hogyan lehet szeretettel és tisztelettel megőrizni az értékeket, amelyek több generáció kincsei maradtak.
GALÉRIA:
- Hirdetés -