Csongrád

Csongrádiak is tisztelegtek Óbecsén a magyar kultúra napja előtt

A Csongrádi Múzsa Művészeti Egyesület képviselői (Török Mária, Kováts Attila, Postáné Pető Györgyi, Posta István, Kovács Franciska, Ács Csaba, Túri-Kis Árpád) a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör meghívására ünnepi megemlékezésen vettek részt tisztelegve a magyar kultúra napja előtt.

„Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is.” Ezekkel a szavakkal vetette fel a magyar kultúra napjáról való megemlékezés gondolatát ifjabb Fasang Árpád zongoraművész, s idézzük fel mi azóta e nevezetes napot, amelyen Kölcsey Ferenc pontot tett a letisztázott Himnuszra. A magyarság idehaza, a határokon túl és szerte a világban megemlékezik a magyar kulturális értékekről: ez történt január 18-án Óbecsén is. Évek óta változatos, színvonalas múltidézés tanúi lehettünk, így várható volt, hogy most is hasonló élményben lesz részünk. Az idei év tiszteletadása az egykori helyi énekesek, zenészek emlékének szólt, s ha nem is „ezeréves örökségből” merítettek, de a magyar kultúra jelentős részét képező népzene, a múlt és a hagyományok egy kicsiny szelete került a műsorba tartást adó örökségként. Az 1900-as évek változatos, különleges zenei világát: a tamburásokat, cigányzenészeket, fúvósokat a Fokos zenekar és barátai varázsolták a színpadra.

„Igazán nekem való a kultúra napja – írta Ágh István –, szinte emléket csináltam magamnak ebből: ilyenkor mindig elképzelem azt a téli világot, ahogy Kölcsey falujában fúj a szél, hordja a havat, és ő zord magányában a kandalló előtt valami olyan ajándékot ad a nemzetnek, amit ő maga sem tud, hogy így lesz. Ilyen hangulatba tudok kerülni január 22-én.” Az óbecsei este hangulata is ilyen magával ragadó volt: a ritmusra megmozdultak a lábak, felidéződtek bennünk a saját gyermekkori élményeink az elhangzott népdalok szövegéről, dallamáról. Új kifejezéssel is gazdagodtunk, hiszen megtudhattuk, hogy a „vityiló” a régi óbecsei szóhasználatban táncos mulatságot jelentett, afféle „házibulit”, ahogyan az egyik adatközlő mesélte. A bőgő néphagyományból eredő temetésével pedig a nevetés csalt könnyeket a nézők szemébe. S ha a megemlékezést indító közös Himnusz éneklésnek összetartó ereje volt, a néptánc, a népdalok ugyanúgy az összetartozást erősítették határon innen és túl a Tisza mellett.

Postáné Pető Györgyi



- Hirdetés -

Hasonló bejegyzések

A DK csongrádi „biszbasszárusának” a helyesírás sem az erőssége

Szabó Viktor

Szentesen és Csongrádon is ma kezdődik a május-júniusi érettségi vizsgaidőszak

Szabó Viktor

Csongrádi házakból lopott informatikai eszközöket egy csanyteleki férfi

Szabó Viktor

Két fontos programpontot mutatott be Csongrád fideszes polgármesterjelöltje

Szabó Viktor

Autóból lopott egy férfi Csongrádon, elkapták a zsaruk

Szabó Viktor

Mindszentnél vízbe engedett pontyot fogtak Csongrádon

Szabó Viktor

Árokba borult egy autó Csongrád és Szentes között

Szabó Viktor

Szentesi, csongrádi vállalkozók figyelem, fontos nap lesz a hétfő! 

Szabó Viktor

Vért adtak a csongrádi Sághy diákjai

Szabó Viktor