Olvasónk, Moderari írását változtatás nélkül közöljük.
“Tegnap, Ma, Holnap.
Éljük az életünket, eltelik egyik nap a másik után.
Kezdődik az új hét, az új hónap, és nem is olyan sokára, azon vesszük észre magunkat, – sokadszor immár – hogy újra énekeljük: „Mennyből az angyal …”
Ilyen egyszerű lenne az élet?
Alapjában véve igen, ha minden rendben van körülöttünk. Kérdés, hogy rendben van-e?
Ha csak a sajtóból, az internetről, és a szociális médiából tájékozódom, akkor a világ a pusztulás szélén áll.
Az utcán sétálva aztán ebből semmit sem látni. A sajtos-tejfölös lángos pont olyan jó ízű, mint a múlt héten, a lányok sem lettek csúnyábbak, a napkelte meg ma is csodaszép volt.
Hol van hát az igazság?
A Tegnappal nincs mit kezdeni; elmúlt, vége. Nem mondom, hogy nem zavar néhány történet, de a nap ugyanúgy lenyugszik azóta is, és én is továbbléptem.
A Ma, a mindennapok szintjén még olyan maradhatós, a nagyon nagy többség megél a munkájából. Volt már jobb, de éltem meg sokkal rosszabbat is.
Ezért, ha a „Bajt” keresném, akkor én a Holnapunk környékén keresném. A holnaptól már joggal félhetünk.
A világ egy jelentős része – benne Magyarország – most még csak potenciálisan lett veszélyesebb hely. Az erőszak nálunk még nem a mindennapok része. A folyamatos hergelés ellenére a politikai terror és az azt követő felfordulás – bár bizonyos körökben igény lenne rá – nem reális opció Magyarországon.
Ma nem az.
Az ukrán-orosz háborút megelőző politikai válság, a Majdan puccs, az azt követően fellángoló polgárháború – számomra – nem az orosz katonai agresszióról szól elsősorban, hanem arról, hogy a mindennapjaink mennyire törékenyek. Milyen könnyű elveszteni, elveszejteni egy életet, egy család életét, egy generáció életét.
Érezzük ezt mindnyájan. Mint egy befizetetlen számla, ott motoszkál ez a probléma is folyamatosan a gondolataink között. A különbség csak annyi, hogy a számlát be tudjuk fizetni, a politikai gyilkosságokról, meg az ilyen-olyan leszámolásra készülődésekről szóló hírekkel meg nem tudunk mit kezdeni.
Ez a feszültség aztán tönkreteszi azt is, amit egyébként ma még a magunkénak mondhatunk. Egymást marjuk okkal és ok nélkül, dühünkben és tehetetlenségünkben.
Pedig még nem része a mindennapos erőszak az országunk életének, a józan többség tiltakozik az erőszak halvány gondolata ellen is.
Csak az a kérdés, hogy meddig ….
Tényleg meg fogunk őrülni? Tényleg el fogunk dobni mindent, amink van? Jobban fogjuk magunkat érezni másnap reggel? És fél év, vagy épp két év múlva?
Akik most erőszakra biztatnak, ha hatalmat kapnak, mit fognak velünk művelni fél év, vagy két év alatt?
Moderari“
- Hirdetés -