Csend, hit és összetartozás egy zajos világban – karácsonyi üzenetében Farkas Sándor arra hívja fel a figyelmet, hogy az ünnep idején különösen fontos az elcsendesülés, az egymásra figyelés és a közösség erejébe vetett hit. Térségünk országgyűlési képviselőjének ünnepi köszöntőjét olvashatják.
“Tisztelt olvasó, kedves barátaim!
Várakozunk. Ünnepre készülünk. Egy olyan világban, ahol az elcsendesülésre most mindennél jobban szükség van. A házak és lelkek mélyén csend van. Vannak, akik együtt, gyertyafénynél ünnepelnek és vannak, akik egyedül, gondolataikban elmerülve régi emlékeikben keresik mindazokat, akiket egykor szerettek. Igen, a szeretet állandó és soha nem múlik el. Ezért kell hinnünk és érezni azt, hogy karácsonykor senki nincs egyedül. Egy kedves gesztus, egy jó ízű beszélgetés a másik emberrel felemel és megtisztít. Figyeljünk egymásra. Az ünnep megtölti a szíveket melegséggel és alkalmat ad a jövőbe is tekinteni. Higgyék el, hogy a csendben, a boldogságban vagy a magányban is éppúgy benne van az érték. Ez pedig a fejlődés lehetősége. Engedjék meg, hogy én is emlékezzem és elmélkedjek Önökkel.
Térségünk, melyben közösen élünk, hosszú évtizedek óta meghatározza a mindennapjaimat. Sok éve már annak, hogy életem része lett az, hogy mindent megtegyek legjobb tudásom szerint jó szívvel, az itt élő emberekért a fejlődés érdekében. Politikusként, ifjonti hévvel vállaltam ezt a szolgálatot és soha, semmilyen időben nem bántam meg. Gyönyörű pillanatok, harcok, nehézségek és új utak keresése jellemezte Csongrád-Csanád vármegye 3-as számú választókerületének képviseletét. Szeretem és felelősségteljesen érzem ezt a küldetést akkor is, ha hazugságok álcája mögé bújt politikai erők akarják ezeket az éveket megsemmisíteni. Nem lehet eltörölni bölcsődék, óvodák, iskolák, egészségházak építését, felújítását, intézmények támogatását, erős, dolgozó közösségeket, a múlt életben tartását, az itt élőkkel megélt nehéz és örömteli pillanatokat.
Mára átpolitizált lett a világ, folyamatos támadásoknak és ellehetetlenítésnek van kitéve szinte minden őszinte magyar ember, aki küzd és kiáll Magyarország szabadságáért. Országunkat a történelem folyamán számos veszély fenyegette és fenyegeti ma is.
Történelmünk nem csupán évszámokba ragadt csaták sora, hanem egy nép szívének dobbanása is. Volt idő, amikor idegen seregek porfelhői takarták el a horizontot; a tatárjárás után hamvába dőlt falvakból mégis újra felhangzott a harangszó, mintha maga a föld is ragaszkodna az élethez. A mohácsi síkon az ország sebe még évszázadok múltán is lüktet, mégis innen sarjadt ki az a különös erő, amely képes volt talpra állítani egy nemzetet. Budapest utcáin 1944-ben idegen csizmák dübörögtek végig, majd alig egy évtizeddel később tankok acél szaga hasította ketté a csendet. De a házak romjai között is voltak, akik egymás kezét fogva maradtak állva. Együtt, erőt képviselve, bátran álltak ki a szuverenitás mellett. Magyarország története talán éppen ezért annyira emberi. Minden támadás, minden veszteség mögött ott rejlik valami makacs remény és erény. Így lett hazánk Európa térképén egy olyan hely, ahol a kitartás egymást formálva teremtett lehetőséget. “Megbűnhődte már e nép. A multat s jövendőt.”
Mit látunk ma, ha elcsendesülünk és csak figyelünk? Az életünk az elmúlt időszakban megváltozott, mert a befolyás hatalmas méreteket öltött. A rosszindulat, a hazug érdekek átszőtték az egész világot és arra akarják rákényszeríteni az embereket, hogy adják fel szabadságukat, szabad gondolkodásukat, emberi mivoltukat, a tiszteletet, a jó szót, az összefogást. Nem adjuk! Nem adhatjuk, mert erősek vagyunk, mert van hitünk, van célunk és dolgozunk tovább azért, hogy minden magyar ember biztonságban érezze magát továbbra is. A csendben újra értékeljük közösségünk erejét, gyökereinket, hagyományainkat és azt az igényességet, amellyel mindennapi életünket formáljuk.
Karácsony ünnepe nem csak a békére tanít, hanem arra, hogy közösségként akkor tudunk igazán erősek maradni, ha nem engedjük, hogy a bizonytalanság vagy a széthúzás elhomályosítsa azt az utat, amelyet együtt építettünk és építünk ma is. Egy település, egy térség, az egész ország akkor biztató, ha a rend, a kiszámíthatóság és az egymás iránti felelősség vezeti. Amikor ezek meggyengülnek, könnyű fejetlenségbe sodródni, ám az ünnep üzenete éppen az, hogy a jó szándék, az összefogás és a kitartás mindig visszavezet bennünket a biztos, igaz alapokhoz.
Ez lehetőséget ad arra, hogy előre nézzünk. Hinnünk kell abban, hogy a közösség ereje, az egymás felé fordulás, a gondos építkezés és közös gyökereink tisztelete a következő évben is megtart bennünket és továbbvisz minden erőfeszítésünkben.
Ma senki nincs egyedül. Jézus születése, az új élet sarjadása, a szeretet megszületése kell, hogy vezessen bennünket. A csendből kell erőt meríteni, hinni a jóban, az értékekben, egymásban. Tudom, hogy nem könnyű, de nem adhatjuk fel! Nem lehet hagyni azt, hogy a hazugság és a rosszindulat árkokat ásson közöttünk. Ez a mi erőnk, ez a közösség ereje. Egymásban kell megtalálnunk a vigaszt, majd közösen tovább élni és tenni.
Szívből kívánom mindenkinek, hogy ez a karácsony hozzon békét otthonainkba, szeretetet a szívünkbe, és olyan reményt, amely erőt ad a következő esztendő minden napjához.
A csoda akkor létezik, ha hiszünk benne! Kérem higgyenek ebben úgy ahogy én is, hiszen így tudjuk közösségünk tisztaságát megőrizni.
E gondolatokkal kívánok áldott, békés karácsonyi ünnepeket mindannyiuknak!”
- Hirdetés -