Karácsony közeledtével, a rohanó, feszültségekkel teli mindennapok közepette feltehetjük a kérdést: vajon képes volt az adventi időszak lecsendesíteni bennünket? Valóban rá tudtunk hangolódni az ünnepre, vagy csak sodródunk az év végi teendők között? Erről is kérdeztük Zsadányi József atyát, a Jézus Szíve Templom plébánosát.
Mit jelent a várakozás legmélyebb üzenete?
Az advent arra hívott, hogy visszavonuljunk és a szív csendjében találkozzunk azzal, akit nagyon várunk. Sokszor azt gondoljuk, hogy az ünnepi fények, a díszek, a vásárok adják meg a karácsony lényegét, pedig ezek csak külső keretek. A belső készület az, ami igazán számít. Ahogy a családban is meghittséggel készülünk egy születésnapra, úgy kell készülnünk Jézus születésnapjára is – figyelemmel, szeretettel, jócselekedetekkel. A csend nem üresség, hanem találkozási tér. Ha minden nap akár csak pár percre megállunk, már az is elég ahhoz, hogy meghalljuk Isten hangját a szívünkben.
Mi segítheti a lelki megnyugvást? Hogyan tudunk valóban elcsendesedni?
A Szentírás olvasása különösen sokat jelent ebben az időszakban. A gyermekségtörténetek – Máté és Lukács evangéliumában – nemcsak ismerős epizódok, hanem a remény és a bizalom üzenetei. A hajnali roráte misék pedig különösen áldott alkalmak voltak idén is: még a sötétségben indulunk útnak és ahogy felkelt a nap, úgy erősödött bennünk is a világosság. Fontos a személyes figyelmesség is. Ilyenkor érdemes felkeresni azokat, akik hosszú ideje várnak ránk: idős szülőket, rokonokat, olyanokat, akik talán magányosan töltik az ünnepet. A rászorulók felé fordulás nemcsak nekik ad reményt, hanem a mi szívünket is tágítja.
Sokan év közben ritkán járnak templomba, mégis eljönnek az éjféli misére. Miért vonzza az embereket ez az ünnepi alkalom?
A karácsony éjféli miséje különleges erővel bír. Még azokban is felébreszt valamit, akik ritkán keresik Istent. Ez azért van, mert a szeretet üzenete minden embert megszólít, és karácsonykor ez az üzenet különösen erősen jelenik meg. Fontos azonban tudni, hogy Isten szeretete nem csak egy ünnepi esemény. Az élet rövid – hatvan, hetven, nyolcvan év – és közben meg kell tanulnunk szeretni, megbocsátani, mások felé fordulni. Amit itt elsajátítunk, az az örökkévalóságban teljesedik ki. Istennel úgy kellene járnunk nap mint nap, mint ahogy a levegőt vesszük: természetesen, szüntelenül. Keresztelő János szavai ma is aktuálisak: „Készítsétek az Úr útját!” Ez a készülés nem egyetlen napra szól, hanem az életünket formálja.
Hogyan éljük meg hitünket a gyakorlatban?
Nagyon egyszerűen kell kezdeni. Keresni kell a csendet; akár csak néhány percre is. Kezünkbe venni a Bibliát, elolvasni egy rövid részt, és megkérdezni: „Mit mond ez nekem ma? Megéltem-e?” A hit nem elmélet, hanem életforma. Aki befogadja Isten igéjét, annak szívében erő születik. A világban ma is történnek csodák – nemcsak távoli országokban, Afrikában vagy Indiában, hanem itt, a mi közösségeinkben is. Csoda az is, amikor valaki kibékül a testvérével, amikor egy család újra egymásra talál, amikor egy beteg reményt kap. A csoda mindig ott kezdődik, ahol szeretettel közelítünk a másik ember felé. A hit cselekvő szeretetet szül. A szegények, idősek, rászorulók felé fordulás nemcsak jótett, hanem egyfajta találkozás Krisztussal. Ha kifelé fordulunk, ha ajándékozunk, nem feltétlenül tárgyakat, hanem figyelmet, időt, szeretetet; akkor mi magunk is átalakulunk.
Hogyan zajlott az idei várakozás a Jézus Szíve templomban?
Nagyon gazdag és áldott időszak volt. Minden hajnalban tartottunk roráte misét, ahol a hívek valódi áldozatot hoztak: sötétben keltek, hidegben indultak útnak és ez a kitartás magával hozta az imádság mélységét. Emellett lelki gyakorlatot is szerveztünk. Volt előadás, csoportos beszélgetés, gyónási lehetőség és közös agapé. Ezek az alkalmak nemcsak hitbeli növekedést adtak, hanem közösségi megerősödést is. Ahogy hétről hétre gyúltak az adventi gyertyák, úgy erősödött a hit világossága a hívek szívében. Karácsonyra mindannyian igyekeztünk díszbe öltöztetni a szívünket, hogy Jézus valóban otthonra találjon nálunk.
Végezetül milyen ünnepi üzenetet küld az olvasóknak?
A plébános szavai egyszerűek, de annál mélyebbek voltak: „Jézus megszületett. A szeretet közöttünk van.”
- Hirdetés -