A szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatának ügye egy év alatt országos botránnyá terebélyesedett. Az alábbiakban a Transzparens Oktatásért állásfoglalását közöljük.
„A szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatának ügye egy év alatt országos botránnyá terebélyesedett. Amit kezdetben szakmai kérdésnek látszott – egy tagozat jövője –, az ma már a helyi politikai hatalmi harc szimbóluma. A történet középpontjában egy sértődött polgármester áll, aki személyes sérelmeit és politikai kudarcait próbálja bosszúval ellensúlyozni.
A játszma részesévé vált az aHang is, amely aláírásgyűjtést indított az iskola igazgatója ellen, miközben korábbi Pride-hoz kötődő kampányai miatt gyermekvédelmi aggályok merülnek fel. Az aHang nevezetű szervezet vezényelte le az ellenzéki előválasztást is a 2022-es országgyűlési választásokat megelőzően. Az aHang mögött egyébként az a magyarHang Nonprofit kft. áll amelynek ügyvezetője Varga Máté, aki egyben a Sorosék által finanszírozott Civil Kollégium Alapítványnak az igazgatója is. Az aHang továbbá az Online Progressive Engagement Network nevű nemzetközi, Soros-féle ernyőszervezet tagja.
A szentesi iskola botrány mára túlmutat az intézményen: a helyi köznevelés politikai csatatérré vált, ahol a diákokon keresztül próbálnak egyes aktorok hatalmat szerezni.
Az ilyen politikai küzdelmeknek a megfelelő csatatere az ülésterem és nem pedig a tanterem lenne.
2024 nyarán országos sajtóvisszhangot kapott, hogy bizonytalanná vált a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatának jövője. Nyílt levelek születtek, tüntetéseket szerveztek, a Telex címlapon hozta az ügyet. Az első pillantásra úgy tűnhetett, hogy valóban a drámatagozat jövőjéért folyt a küzdelem. Csakhogy a háttérben hamar kirajzolódott: sokkal inkább politikai erőpróba ez, mintsem szakmai vita.
A szentesi ügy tehát nem előzmények nélküli. Az elmúlt években már láthattuk, hogyan építenek fel hasonló konfliktusokat, amikor egy oktatási intézmény köré politikai játszmát szerveznek. A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) botrányánál ugyanígy jelentek meg a »független« művészek, színészek, rendezők, akik a szakmaiság köntösébe bújtatva valójában politikai harcot vívtak. A recept ismert: először van egy szakmai döntés, amit vitatni kezdenek majd gyorsan megjelennek a »függetlenek« nyílt levelei, utána jönnek a tüntetések, a médiakampány, végül pedig a diákokat is bevonják.
Ez a módszertan most újra visszaköszön Szentesen. Ha nem megy országos szinten, ahogy az SZFE-nél sem sikerült hosszabb távon káoszt szítani, akkor menjen helyi szinten, kisebb méretekben. A drámatagozat körüli vita ugyan szakmai köntösben indult, de gyorsan láthatóvá vált, hogy a szereplők – köztük színészek és kulturális közéleti szereplők – tudatosan próbálják a politikai konfliktust felnagyítani. A különbség csak annyi, hogy míg az SZFE esetében Budapesten, reflektorfényben zajlott a küzdelem, addig itt egy vidéki gimnázium vált a kísérleti tereppé.
A kulturális ágazat mindig is kedvező terep volt a politikai konfliktusok számára. A művészetek és a társadalomtudományok természetükből fakadóan érzékenyek az ideológiai vitákra, és a felsőoktatásban ezek a küzdelmek már-már megszokott jelenségnek számítanak. Az SZFE-botrány is azt mutatta, hogy a művészeti képzés könnyen válik a politikai erőtér részévé.
A köznevelésben azonban eddig kevésbé volt jellemző, hogy egy középiskola ilyen nyílt politikai játszma színhelyévé váljon. Éppen ezért hatott újszerűnek, amikor a szentesi gimnáziumot is hasonló konfliktusba sodorták.
Ahogyan arra Pokol Béla rámutatott, az oktatásban zajló viták sokszor nem szakmai természetűek, hanem ideológiai determinációval bírnak. »Az egyetemek társadalomtudományi, jogtudományi és művészeti karain beltenyészet és lobbirendszer működik, az egyetemi autonómia különösen nem érvényesül a nyugati világ szellemi életében dominanciát elért balliberális politikai táborral szemben« – írta. Ez a megállapítás nemcsak a felsőoktatásra érvényes, hanem kezd begyűrűzni a köznevelésbe is, ahol a politikai és ideológiai konfliktusok immár a diákokat is közvetlenül érintik.
A szentesi ügy így kettős szempontból is veszélyes: egyrészt a kipróbált módszertan másolata, amelyet korábban az SZFE-nél láthattunk; másrészt egy olyan folyamat előképe, amelyben a köznevelés is a politikai viták állandó színterévé válik.
Ha ez a tendencia megerősödik, akkor a középiskolák, a tanárok és a diákok sem menekülhetnek a nagyobb ideológiai küzdelmek árnyékától, és a politikai törésvonalak a tantermekben is mindennapossá válhatnak. Érdemes felidézni, hogy Nemcsák Károly az SZFE-ügy kapcsán az alábbi módon fogalmazott: »Én egy fölépített dolgot érzékelek ebben. A szakma belesodródott a politikába.«
Ez a stratégia világos üzenetet hordoz: ha nem lehet nagyban mozgósítani, akkor megpróbálják kicsiben. Ha nem tudják megingatni a teljes felsőoktatási rendszert, akkor célpont lehet egy középiskola is. Ez azonban súlyos következményekkel járhat, mert a gyerekek sokkal kiszolgáltatottabbak, és könnyebben befolyásolhatók, mint a felnőtt egyetemi hallgatók. A szentesi történet így nemcsak helyi politikai ügy, hanem egy bevált, kipróbált forgatókönyv újabb alkalmazása.
Szentes polgármestere régóta feszült viszonyban van a helyi Fidesz-szervezettel. Politikai pályáján nem tudott maradandó sikereket elérni a kormánypártban, így a gimnázium körüli ügy tökéletes eszközzé vált számára és megválasztása után személyes bosszúhadjáratba kezdett.
Miközben a politikai tér egyre inkább rátelepedett az iskolára, a helyi közösség hangja más volt. A cs3.hu több cikkben is beszámolt arról, hogy a szülők többsége elégedett a gimnázium oktató-nevelő munkájával.
Ebbe a feszült helyzetbe lépett be az országos aktivista hálózat, az aHang. Vidovicsné Molnár Zsuzsanna az aHang helyi szervezetének vezetője, aki mindemellet a sértődött polgármester Polgármesteri Hivatalának ifjúsági referense aláírásgyűjtést indított az iskola igazgatója ellen. A kampány országos keretet adott a helyi konfliktusnak, miközben a célzott üzenet világos volt: politikai nyomást gyakorolni az iskola vezetésére.
2025 szeptemberében a helyzet végképp elmérgesedett. A »Szentesi Skacok« nevű csoport a Facebookon és saját oldalán erőszakos eseményt hirdetett »Mogyorófa vesszőzés Kisbajszos házánál« címmel. A politikai frusztráció nyílt uszításba fordult.
A konfliktus odáig feszült, hogy már nem csupán a polgármester és a tankerület, vagy a polgármester és a helyi Fidesz-szervezet között zajlik a vita, hanem a diákok is a frontvonalba kerültek. A helyi beszámolók szerint egyes tanulók nyíltan provokálják az igazgatónőt, sértő kifejezéseket használva, például »fideszes kurvának« nevezve őt. Ez a fajta megnyilvánulás messze túlmutat a tinédzserek szokásos lázadásán vagy hevesebb szókimondásán: a politikailag terhelt, trágár nyelvezet egyértelműen felnőttektől átvett mintákra utal. A háttérben erős a gyanú, hogy oktatói vagy aktivista nyomás is állhat, ami már nem a szabad véleménynyilvánítás, hanem a gyerekek politikai célokra való felhasználása.
Az iskola alapvető küldetése a politikamentes nevelési-oktatási környezet biztosítása.
A köznevelési törvény világosan rögzíti, hogy a pedagógusoknak tartózkodniuk kell minden pártpolitikai megnyilvánulástól, és nem terelhetik diákjaikat egyik vagy másik politikai oldal felé.
Amikor a diákok a közéleti vitákban ilyen szinten személyeskednek, az azt mutatja, hogy az iskola légkörét már áthatotta a politika. Ez mérgezi a tanulási környezetet, elvonja a figyelmet az oktatásról, és veszélyezteti a diákok egészséges fejlődését.
A felelősség ezért nem a diákoké, akik sokszor csak ismételnek vagy sodródnak a felnőttek által diktált irányba, hanem azoké a pedagógusoké és aktivistáké, akik a gyerekeket politikai csatározásokba rángatják bele.
Ez nemcsak pedagógiai hiba, hanem súlyos gyermekvédelmi probléma is, mert a kiskorúakat olyan szerepbe állítja, amelyhez sem joguk, sem érettségük nincs. A jelenség világosan mutatja, mennyire eltorzult a szentesi helyzet: az igazgatónő elleni személyes bosszúhadjárat mára odáig fajult, hogy a gyerekek lettek a politikai harc eszközei.
A legnagyobb veszély nem is a polgármester személyes bosszúja, nem az aHang ideológiai kampánya, és még csak nem is a radikális akciók. Hanem az, hogy a gyerekek az egész történet középpontjába kerültek és politikai fegyverré váltak.
A szentesi Horváth Mihály Gimnázium ügye ma már sokkal inkább szól egy sértődött polgármester személyes bosszújáról, mint az oktatásról. A helyi közösség többsége elégedett az iskolával, mégis országos civil szervezetek és radikális aktivisták rántják bele a diákokat egy politikai játszmába.”
- Hirdetés -