Harminc éve választotta a csongrádi születésű, de Felgyőn élő Kacziba Pál lótenyésztő azt az utat, amely mára az év lótenyésztője címet eredményezte számára. Akkor még csak a lovak szeretete volt az elsődleges, meg sem fordult a fejében, hogy ilyen magaslatokba lépnek majd egykor. Kezdetben csak egyfajta hobbi volt számára a lótartás, de rövid idő alatt a szenvedélyévé és a hivatásává is vált. Exkluzív interjú csak a cs3.hu-n!
– Mi adta a motivációt a lótenyésztéshez, hiszen a legtöbben csak tartják a lovakat, vagy lovardát nyitnak, ami napjainkban nagyon népszerű. Te mégis a lótenyésztés mellett voksoltál.
A lovak és a velük való foglalkozás a szenvedélyemmé vált. A családom teljes mértékben támogatta az elképzeléseimet, amelyek nagyon szerények voltak a mai valósághoz képest. Egyre komolyabban vettem, és a megérzéseimre hagyatkoztam. Sikerült egy jó vérvonalat hozni, amiben már akkor láttam a lehetőséget.
– A lótenyésztésnek komoly múltja, történelme van Magyarországon. Mi kellett ahhoz, hogy élvonalba kerülj?
A minőségi munka és a hozzáállás. A realitásokon belül kell maradni. Ez a hivatás nem olcsó. Nem akarunk a fedeztetés szempontjából túlzásokba esni és elveszni a csúcstechnológia világába. A dédnagymama, aki ezt a vonalat elindította, és akinek a sikereinket is köszönhetjük, idén lenne 30 éves, de tavaly el kellett altatni. A Nadli névre hallgató kanca családi vonalát visszük tovább, minden apró részletre figyelve, mert a tenyésztés szempontjából mindig az anya a legnagyobb kincs. Egy másik fontos dolog, hogy tudd megtartani a lovat! Ha annak idején az első csikók után eladjuk a kancát, nem biztos, hogy találtunk volna másik ilyen vonalat. Ezzel arra gondolok, hogy elképzelhetetlen mekkora összegekről beszélünk a lovak tekintetében és nagyon nehéz ellenállni, mert ez is egy üzlet, nekünk is ez a megélhetési forrásunk. A tenyésztés szempontjából Nadli családját szerettük volna tovább vinni, ragaszkodtunk ehhez és jól döntöttünk.
– Hogyan jelöltek az év lótenyésztője díjra?
Hm! Nem tudtam róla. Az MLOSZ magába foglalja az összes szakágat, ahol az év edzője, sportolója és tenyésztője díjak kerülnek ki. Az elmúlt évek tagadhatatlanul fantasztikus eredményeket hoztak, hiszen kétszer egymás után az én csikóm lett az év csikója, de kaptam díjat a világversenyen való szereplésért és a nemzetközi sikerekért. Ezek mind azt bizonyítják, hogy jó az irány amerre haladunk és ennek köszönhetően lehettem a díj várományosa. A jelölésről és a díjról sem tudtam, mert éppen akkor a kisfiammal voltunk egy foci meccsen, ez volt a szülinapi kívánsága. Aztán este jöttek a gratulációk, nem is értettem. Később láttam, hogy milyen díjat kaptam, amit pár nap múlva, ünnepélyes keretek között vehettem át.
– Mit jelent ez számodra és a jövőre nézve?
Újabb motivációt a még jobb felé. Nagyon büszke vagyok. 30 év nem kis idő. Ha meg kellene számolnom hány lóval foglalkoztam eddig, nem tudnék pontos adatokkal szolgálni, de olyan 300-400 lehet. A „csúcs ló” megszületése a cél, és hogy lássuk őt versenyezni, aki magyar ló magyar lovassal. Jó úton haladunk efelé nem csak mi, hanem a magyar lótenyésztés is. Az olimpián való szereplés vagy egy világbajnokságon az elsők között futó ló, az eredmény. Ezért küzdünk és végezzük a munkánkat a legjobb tudásunk szerint, amihez a családom hatalmas segítséget és támogatást ad. Már a kisfiam is ismeri a lovakat név szerint. A családon belül is nagy a megtartó erő, az összetartás és ennek az idei évben az év lótenyésztője díj lett az eredménye. Hálás és büszke vagyok – mondta el Kacziba Pál.
- Hirdetés -