“Aftázás”, gumi kötelezés, ugróiskola. Régi, de reméljük nem elveszett játékaink felidézése számtalan élménnyel szolgál, hiszen nem vettük, hanem elkészítettük. Talán még nem felejtettük el, átadhatjuk a felnövekvő nemzedéknek, hiszen a játék mindenki számára örömforrás.
Az első jegyzett Nemzetközi Gyermeknapot Törökországban tartották 1920 áprilisában majd 5 évvel később a genfi Gyermekjóléti Konferencián. Az ENSZ javasolta, hogy egyetemes gyermeknapként minden országban tartsák meg. Több ünnephez hasonlóan ezt is más és más időpontban rendezik meg a világ, különböző országaiban. Azt javasolták a kormányoknak, hogy olyan napot jelöljenek ki, amelyet megfelelőnek tartanak. A nap célja, hogy megemlékezzenek a testvériségről, a gyermekek jóléte érdekében végzett küzdelemről, és a megértésről. Magyarországon hivatalosan május hónap utolsó vasárnapja a Gyermeknap. A szülők számára a gyermekük, a legféltettebb kincs, akit óvnak és szeretettel nevelnek. A gyermekek számára pedig a legfontosabb a játék élménye és öröme, amely ha bevalljuk, ha nem, egy egész életen át kísér bennünket, már ha tudunk még játszani. Nem lehet elfelejteni a játék örömét, nem lehet élni nélküle és nem lehet kihagyni a mindennapjainkból. A játék pedagógiájával és fejlődésével, sokan foglalkoztak, bár ez a fejlődéssel együtt örök téma marad. A digitalizált világ, más. Másképpen játszunk, de az élmény is más, amelyből kimarad többek között a mozgás. Ki ne emlékezne a 80-as évek játékaira. Nem vettük, hanem kitaláltuk, elkészítettük, megrajzoltuk, megépítettük. A klasszikus ugróiskola. Kulccsal dobáltunk és ugráltunk, hatalmas volt a versengés öröme. Az ugráló gumizás nagy kedvencünk volt, amikor egy kifeszített gumikötélen ugráltunk, de az ugráló kötél folyamatos hajtása és átugrálása is maradandó élmény. Ezt kicsiben is képesek voltunk kivitelezni, amikor az ujjaink köré kifeszített zsinórral műveltük ugyanezt. Bevallom, nem mindig volt könnyű átvenni a nyakatekert szálakat. Az „aftázás”. Alig vártuk, hogy végre elkezdődjön, és meglegyünk annyian, hogy elindíthassuk a játékot. Az autóskártyák a legnépszerűbbek voltak a nyolcvanas években. A fallabdázás, kiütők, és a tapsolós játékok. Hány, de hány variációt találtunk ki, amelyet utánozhatatlan gyorsasággal tudtunk véghezvinni. Nem volt ára, nem kellett megvenni, annál sokkal többet ért. Megfizethetetlen volt, az öröm a győzelem, az együttes játék, és az együttlét öröme. Ne felejtsük el, ne lépjünk át rajta, mert tudunk mi még játszani, és maradandót alkotni, ha akarunk!
T.G.
A kiemelt kép illusztráció/Envato Elements
- Hirdetés -