1931. szeptember 13-án, röviddel éjfél után a keleti pályaudvarról 105 utassal és 10 főnyi személyzettel elindult bécsi gyorsvonattal a biatorbágyi viaduktnál tragikus baleset történt. Egy, a viadukt előtt elhelyezett robbanóakna működésbe lépett és többméteres darabot kirobbantott a sínpályából. A szerelvény lefutva a sínről kisiklott, a mozdony, a szerkocsi és az első hat vagon a 25 méter magasból a mélybe zuhant. A merényletben 22-en meghaltak és 14-en súlyosan megsérültek. Minden bizonnyal az újkori magyar történelem első terrortámadását hajtotta végre a később cselekményéért elítélt Matuska Szilveszter.
Azonban az a tény, hogy a merénylet halálozással és súlyos sérülésekkel járt – a sors fintoraként – a véletlennek volt köszönhető. Ugyanis a megindult vizsgálat során kiderült, hogy a baleset időpontjában egy teherszerelvénynek kellett volna áthaladnia, de az 15 percet késett így a gyorsvonatot előre engedték. Már másnap a kormányzó a miniszterelnök és több miniszter részvételével tanácskozást tartottak; ennek eredményeként szeptember 20-án kiterjesztették a már életben lévő statárium hatáskörét és szigorították a rögtönítélő bíráskodást. A nyomozás már az első napokban a biatorbágyi eset több elemében is hasonlóságot állapított meg korábbi ausztriai és németországi merényletekkel. A német, osztrák és magyar bűnüldöző szervek hatékony munkája hamar eredménnyel járt: október 10-én Bécsben letartóztatták Matuska Szilveszter bécsi lakost. A bizonyítékok hatására (robbanószert, gyújtózsinórt vásárolt) néhány nappal később beismerte az ausztriai, németországi és biatorbágyi merényleteket is. Vallomásában megerősítette a nyomozás azon megállapítását, hogy a robbantást a teherszerelvény ellen időzítette, nem akart áldozatokat. De ki is volt valójában az elkövető? Matuska Szilveszter a vajdaságban Csantavéren született, itt töltötte ifjúságát. Részt vett az első világháborúban majd hazatérése után kereskedőként dolgozott. Csak 1922-ben vette fel a magyar állampolgárságot és költözött Budapestre. Különböző vállalkozásokba kezdett, amelyek eleinte jól mentek. 1928-ban továbbköltözött Bécsbe, ahol néhány év után élete megbicsaklott, vállalkozásai csődbe mentek, és labilis idegrendszere elvezethette a robbantásokhoz – ám a valódi okokra soha nem adott választ. Matuska bécsi pere 1932-ben zajlott le, a vizsgálatok épelméjűnek nyilvánították és a bíróság 6 évi börtönre ítélte: ám a magyar hatóság kérésére kiadták Magyarországnak, ahol az elvégzett orvosi vizsgálatok ugyancsak büntethetőnek nyilvánították . ezt követően a magyar bíróság 1934 novemberében 22 rendbeli gyilkosság és 14 rendbeli gyilkossági kísérlet miatt Matuskát halálbüntetéssel sújtotta. A kormányzó viszont – az osztrákokkal kötött megállapodás értelmében – életfogytiglani szabadságvesztésre enyhítette. Matuska a váci fegyházba került, ahol 10 évet töltött. 1944 novemberében a szovjet csapatok bevonulásakor a zűrzavarban megszökött – utoljára szülőfalujában látták 1945-ben. Majd nyoma veszett…
Írta: Kormányos Lajos, fotók: Wikipedia
- Hirdetés -