Az Európai Uniót eredetileg olyan politikusok találták ki, akik nem akartak több európai háborút. A saját bőrükön szenvedtek el legalább egyet, és tanultak belőle.
Az unió ezért indulásakor olyan – elsősorban gazdasági – egyeztető mechanizmus volt, ahol a vitás kérdéseket az egymással ellentétes érdekű államok hadseregek bevetése nélkül is le tudták rendezni.
Ennek a rendszernek egy fontos biztonsági garanciája lett a vétójog: egyetlen, még a legkisebb és legerőtlenebb államot sem lehetett/lehet olyan döntés végrehajtására kényszeríteni, ami az érdekeivel ellentétes.
Az alapítók tudták, hogy vétójog nélkül az Európai Unió tagállamai kijátszhatók egymás ellen, és ebben a helyzetben ott szunnyad az újabb háború réme.
Most ezt a vétójogot akarják megszüntetni az Európai Uniót vezető politikusok.
Azt kérik, bízzunk bennük, mert csak az egységes európai megoldás lehet jó. Úgy gondolják európai barátaink, hogy el tudják nélkülünk is dönteni, mi a jó, a helyes és az erkölcsös. Nekünk gondolkodni sem kell, csak ballagni szépen engedelmesen a sorban. Esetleg vinni néhány zászlót, táblát, letérdepelni hébe-hóba, és támogatni az aktuális „Jó Ügyet”.
Ha engedünk nekik, nem lesz tovább magyar kormány, csak Helytartótanács, akiknek szabad lesz az uniós döntéseket végrehajtani. (Mint egy jól háziasított férjnek, akinek otthon kevés dolgot szabad csinálni, de amit szabad, azt egyben muszáj is.)
Ha bízunk bennük, nem lesz jelentősége, hogy Magyarországon mi lesz a választások eredménye. A 10 millió magyar szava el fog veszni az 500 milliós európai közösségben. A magyarokat érintő ügyek Brüsszelben, esetleg Párizsban, vagy Berlinben fognak eldőlni. Nélkülünk.
Ez azért nem tűnik annyira jónak. Azokban kellene bíznunk, akik elárultak bennünket 1920-ban Trianonban, 1943-ban a Jaltai Konferencián, 1944-ben a Trojanisches Pferd hadművelet keretében, és 1956-ban Budapest utcáin!
Mi magyarok egy megcsonkított országban élünk száz éve. Két világháborúban vérzett a nemzetünk a “fejlett nyugat” idióta kapzsisága miatt. Több, mint negyven éves szovjet megszállás alól szabadultunk fel harminc éve. A rendszerváltást követő húsz év gazdasági összeomlást és társadalmi válságot hozott. És ez csak az elmúlt száz év bizalmának az ára!
Kedves Európai Barátaink!
Sajnos nem bízunk, nem bízhatunk meg bennetek. Tudjuk hová tartotok, mert mi onnan jövünk. Okkal nem szeretnénk visszamenni, de úgy látszik ezt nektek is a saját bőrötökön kell megtanulni.
Ennek ellenére keressük az együttműködést. Mindenkivel, így Veletek is. Még akkor is, ha ti éppen valami más „megoldást” kerestek kétségbeesetten. Pedig látjuk azt is, hogyan keresitek ehhez a magyar tettestársat.
Tudjátok, mi sem felejtettük el Károlyi Mihályt, Kun Bélát, Szálasi Ferencet, és Rákosi Mátyást sem. Lehet, hogy erre a posztra most is van pár jelentkezőtök, de már négyszer mondtuk el érthetően, hogy nem kérünk belőlük. Később sem lesz ez másként, ne is reménykedjetek!
Mi is makacsok vagyunk ám.
A vétójog pedig marad!
- Hirdetés -