“Már nem cél az európai béke fenntartása, sőt az EU vezetői egymásra licitálva hergelik a közvéleményt a kinézett új zsákmány, Oroszország ellen. Az EU máris hadban áll, mondják” – írja véleményében Moderari.
“Hogy kezdődnek a háborúk?
Régen szívesen hallgattam az öregeket, ahogy a háborúról beszélgettek. Történeteket a túlélésről, szökésről, a hazajutásról.
Aztán, már fiatal felnőttként egyszer egy öreg családtagot faggattam. Ő nehezen kezdett el beszélni. Elmondta, hogy milyen nehéz volt a búcsú, hogy az édesanyja egy éjszaka alatt őszült meg. Elmondta, hogy néhányan már a kiszállítás alatt összeroppantak, és még a vagonokban öngyilkosok lettek. Sokan a front kegyetlen valóságával szembesülve adták fel, borotvával vágták át a saját nyakukat. Elmondta, hogy a tüdőlövés nagyon fáj, de úgy fél óra alatt kiszenvedtek vele a bajtársai. Azok, akik szétszakadt hasal, kilógó belekkel akadtak fenn a szögesdróton, rosszabbul jártak, sokszor fél napig is jajgattak. A fiatal fiúk az anyjukat hívták zokogva-sikoltva, az öregebb bakák inkább a feleségüket …
Nem tudta folytatni, és én soha többet nem kérdeztem.
Ahogy ezeket a sorokat írom, azon gondolkodom, hogy én vajon mikor fognám fel teljes valójában, hogy mi vár rám, én mikor törnék össze.
Te kibírnád ép ésszel? Azok a fiatal kölykök, akik szerint a kormány csak rémisztget a háborúval, vajon kibírnák? Mi szülőként kibírnánk, ha a kezeink közül tépnék ki őket, úgy ahogy az ukrán toborzó különítményesek csinálják? Láttátok a videókat?
Hogy kezdődik az ilyen kollektív őrület?
Márai Sándor szerint „a háború úgy kezdődik, hogy az emberek, mindenütt a világon, szobákban ülnek, napi gondjaikról, becsvágyaikról beszélnek, s aztán egyszerre kiejti valaki ezt a szót: “háború” – s akkor nem hallgatnak el, nem merednek maguk elé szótlan iszonyattal, hanem minden hangnemben, természetes hangsúlyozással felelik: “háború” – s arról beszélnek, lehetséges-e, s mikor, s milyen mértékben? Így kezdődik.”
Most is elkezdődött.
Az Európai Uniót az alapító atyák a második világháború után békeprojektként álmodták meg. Ez mára teljesen megváltozott. A gazdasági együttműködés helyett a terjeszkedés, az új területek – most éppen Ukrajna – bekebelezése a legfontosabb.
Már nem cél az európai béke fenntartása, sőt az EU vezetői egymásra licitálva hergelik a közvéleményt a kinézett új zsákmány, Oroszország ellen. Az EU máris hadban áll, mondják. A hidegháború végével megszüntetett sorkatonaságot egymás után állítják vissza az európai államok. Németország fegyverkezik, és soroz. (Ez ritkán vezetett jóra az elmúlt száz évben.)
Ezért nem értek egyet Orbán Viktorral, amikor azt mondja, hogy ez az utolsó választás a háború előtt. A háború ugyanis már zajlik. Lassan és szinte észrevétlenül sodródott bele a „hajlandók koalíciója” vagyis az EU tagállamainak nagyobb része.
Eddig nagyjából két millió orosz és ukrán halt meg, vagy sebesült meg súlyosan benne. Azt nem kötötték a nyilvánosság orrára, hogy hány száz, vagy ezer „önkéntes” NATO katona esett már el ebben a háborúban az Ukrajnának leszállított modern fegyverrendszerek üzemeltetése közben, de a nagyobb NATO tagországok katonái már a kezdetektől részt vesznek a harcokban. Időről-időre lengyel, brit, francia veszteségekről még a magyar sajtó is beszámol.
Az a kérdés, hogy mikor kerül sor a NATO csapatok nyílt, tömeges bevetésére. A francia vezérkari főnök, és a német tábornokok szerint három éven belül.
Kétségetek ne legyen, hogy óriási politikai és gazdasági nyomás fog nehezedni Magyarországra is, hogy a katonáit Ukrajnába küldje. Nem csak a hivatásos katonákat titokban, mint most, hanem a sorozott gyerekeket is, akik ezt a lehetőséget még el sem tudják képzelni.
Magyarország kormánya a háborúba sodródást eddig sikerrel kerülte el. Megakadályozta, hogy háborúban álló Ukrajna belépjen abba a katonai-politikai szövetségbe, amelyben mi is tagok vagyunk. Tény, hogy nagy árat fizetünk érte. Brüsszelből megpróbálnak kiéheztetni minket, ahogy ezt néhány éve megígérték. Kaptunk uniós forrásmegvonást, büntetést, szankciókat és gyalázkodást minden mennyiségben. Az EU intézkedései miatt észrevehetően nőttek a nehézségeink. Mégis, a háborús eszkalációból való kimaradás a FIDESZ-KDNP négy évének legnagyobb bravúrja, és Orbán Viktor pályájának a legnagyobb politikai sikere.
Az elkövetkező választás legnagyobb tétje, hogy az új kormány is képes lesz-e ellenállni ennek a fokozódó nyomásnak.
Meggyőződésem, hogy egy, a TISZA Párt által alakított kormány erre még az esetleges szándéka mellett sem lesz képes. Nem lesz erejük nemet mondani.
A TISZA nem valódi párt, inkább mozgalom, amit egyetlen gondolat tart össze, a jelenlegi kormány leváltásának az igénye. A TISZA mind személyi kérdésekben, mind a nézetek különbözősége folytán belsőleg sokkal megosztottabb, semhogy bármely későbbi időpontban az EU káros és veszélyes politikai céljainak útjában álló nemzeti egységet alkosson.
Láttuk mi történt az első és a második világháború alatt. Azt, hogy az országunk ismét egy ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön, bármi áron el kell kerülni.
Tudjátok, van egy fiam, és nem akarom elveszíteni.
Moderari”
- Hirdetés -