Vannak napok és érzések, melyek kitörölhetetlenek egy nemzet életéből. 1920. június 4-én nemzetünktől elvették szívének egy részét. A Nemzeti Összetartozás Napja az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékezik.
Arra az időszakra, amikor a versailles-i Nagy Trianon palotában döntöttek: elcsatolták országunk területének 2/3-át és hárommillió magyar a szomszédos államokba került. Gróf Apponyi Albert hiába érvelt Teleki Pál “vörös térképének” bemutatásával a történelmi Magyarország egészének meghagyása mellett. Szuverenitásunk anti legitim módon lett eltiporva. Mindez akkor sokkolta a magyarokat; minden párt, minden társadalmi réteg gyászolt. Az iskolák és üzletek zárva maradtak, a napilapok gyászkerettel jelentek meg. Százezrek tüntettek Trianon ellen. Együtt, közösen, mi magyarok.
105 év telt el azóta. Mi történik ma? Hová lett az együtt, a közösen, a mi magyarok? Hová lett a tisztelet, az elfogadás, hová lettek közös emberi értékeink? Magyar a magyar ellen fordul, eltiporja szóban és tettekkel a másikat. Ellehetetlenítik egymást a közösségi médiában, személyében gyalázzák egymást az emberek. Mi történt veled “csonka Magyarország”? Mi történt az emberekkel? Hiszen egy nyelvet beszélünk, közös a múltunk, közös a jövőnk! Ha nem is értünk egyet, miért bántjuk egymást? Miért nem tudjuk egymást elfogadni? Hiszen ettől vagyunk emberek… egy olyan közösség, amely él és élni hagy. Az elfogadás érték, egy érzés amely különlegessé tesz; mértéktartóvá és lokálpatriótává. Én ma NEM-et mondok Trianonra és IGEN-t az összetartozásra. Hiszek az emberi méltóságban és az elfogadásban. Örökérvényű igazságként vallom:
„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen.”
Torday Henrietta
- Hirdetés -