„Talán induljunk el az iSport címlapjától, amely így szól: »Anglia–Rasszisták 4-0«
Vagyis Anglia nem Magyarországgal mérkőzött meg a Puskás Arénában, hanem a »rasszistákkal«. OK, megértettük az üzenetet.
Akkor viszont el kell, hogy mondjunk néhány dolgot. Kezdjük itt a »tegnapelőttben«, vagyis júliusban, amikor is lezajlott az Anglia–Olaszország Eb-döntő. Kérdés: kifütyülték az angol szurkolók az olasz himnuszt? Igen, kifütyülték. Kérdés: van nagyobb lumpenproli bunkóság, iSport-ul rasszizmus, mint egy másik nemzet himnuszát kifütyülni? Aligha. Az angol szurkolók proli bunkó rasszisták? Igen, iSport-ul igen. Az UEFA foglalkozott az angolok rasszizmusával és bunkóságával? Nem, nem foglalkozott.
Amúgy nyugodtan mehetünk kicsit távolabb is az időben. Az angol szurkolónál büdösebb lumpenprolit hosszú évtizedeken át nem hordott hátán a föld. Akárhová ment ez az ocsmány csürhe, mindenhol tört-zúzott, romokat, retket és összevert embereket hagyott maga után. Olyannyira így volt ez, hogy voltak évek, amikor ezeket az angol büdös bunkókat gyakorlatilag mindenhonnan kitiltották, otthon voltak kénytelenek törni-zúzni, mocskolni és verekedni. S ha valaki ma is szeretné látni, miképpen aljasul állattá az ember, nézzen meg egy olyan igazi, jól sikerült angol legénybúcsút itt Budapesten, a bulinegyedben.
De távolodjunk bátran még távolabb az időben! Lord Palmerston mondásánál időznék el egy kicsit: »Angliának nincsenek barátai vagy ellenségei, Angliának érdekei vannak.« Nos, itt, a »rasszista« Magyarországon egy ilyen vagy ehhez hasonló mondásért pofon és örök kiközösítés járna, még a legutolsó kocsmában is. Angliának viszont ez (volt?) a credója, évszázadokon át. Ez az ocsmány, önző hiénamentalitás, ez a… hogy is kell mondani? Megvan! Rasszizmus!”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
- Hirdetés -