Szörényi Levente szégyelli Bródy János „csasztuskáját”, amelyet hajdani szerzőtársa a „szabad ország, szabad egyetem” jegyében tüntető hallgatóknak írt. Az Illés és a Fonográf egykori énekese, gitárosa úgy véli, Amerikában már győzni látszik a világbolsevizmus, míg itthon az Orbánt mindenáron eltakarítani kívánók SZDSZ módra kiáltoznak nyugati segítségért.
Joó István interjúja a Mandiner hetilapban.
Néhány hete klasszikus hangszerekkel, operai átiratban a Magyar Állami Operaházban mutatták be legnépszerűbb darabját, az István, a királyt. Szinetár Miklós rendező azt nyilatkozta: „Mindnyájunkban van Koppány, és mindnyájunkban van István, és ezt vállalnunk kéne.” Vége a kultúrharcnak Magyarországon?
A jelek többsége nem erre mutat. Mindenesetre az eddigi interpretációk során még nem fordult elő, hogy a rendező a záróképben együtt láttassa a két főszereplőt, Istvánt és Koppányt, vállalva, hogy egyenrangú alakok. Szinetár nyilván azt is mérlegelte: kilencven felé közeledve úgy érdemes színre vinnie az Istvánt, hogy a közönség valami meglepőt is kapjon az operisztikus hangzáson túl. Egy beismerést, hogy a gyufát mindig az „idegenszívűek” húzták ki a nemzet összeugrasztására.
A rockoperából ezúttal opera lett; mi ennek a létjogosultsága?
Az, hogy most már hátradőlhetek az Operaházban: klasszikus vagyok… (Nevet)
Hogy érzékelte, jól szólt Gyöngyösi Levente átiratában a darab?
Tetszik a munka, s van egy-két ötletem, hogyan lehetne tovább gazdagítani.
Réka megformálója nem hajlítgatja a dallamot.
Nem is kell egy operaénekesnek Sebestyén Mártát utánoznia. Attól még a dallam széki lassúra hajaz.
Az előadás-sorozatot, ahogy az egész hazai színházi életet, befagyasztotta a járvány második hulláma. Még a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is befejeződött a növendékek „szabad ország, szabad egyetem” színielőadása.
Ügyes átkötés, de mi a kérdés?“Sajnos Bródy akcionizmusát, amelyről képtelen még hetvennégy évesen is leszokni, nem tudom védelmembe venni.”
Ezek a barikádozó, épületeket lezáró fiatalok volnának a bennünk is élő Koppányok?
Nem hiszem, hogy népünk ősi lelke szabadult volna fel bennük, inkább valamiféle rendkívüli gőg – az övék és főleg az azt a háttérből szító öreg tanároké, esetleg még pártfunkcionáriusoké: ha nem az ő kezükben van az uralom, akkor bizony mindenre képesnek kell lenni! Még jó, hogy ezúttal csak kicsiben történt az 1990-es, SZDSZ-es taxisblokádra emlékeztető akció. És mi lett a vége? Nem csupán annyi, hogy ki kellett kullogniuk a Vas utcából. Miután huzamos ideig nem folyt teljes értékű tanulás, nagy kérdés, milyen színészek fognak innen kikerülni. Márpedig nemzedékek óta probléma, hogy az SZFE nemhogy színésznagyságokat, de közepes tehetségeket sem ont magából. Magukat tették tönkre ezek a fiatalok – persze a felbujtóké a nagyobb felelősség.
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
- Hirdetés -