A lépések a pénzügyi szuverenitás feladását és recessziós kockázatot vonnának maguk után.
“Megjelent szeptemberben a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legfrissebb időközi gazdasági jelentése, amelyet egy nappal rá követett a Magyar Nemzeti Bank (MNB) friss inflációs jelentése az új makrogazdasági előrejelzésekkel” – hívta fel a figyelmet a fejleményekre az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzése.
A nemzetközi gazdaság főbb trendjeit a vártnál ellenállóbb globális GDP-növekedés (2026-ban 2,9 százalék), valamint az euróövezet ezzel éles kontrasztban álló, tartós visszafogottsága jellemzi. Az európai növekedés akadozása mögött a magas energiaárak, a szigorú kamatkörnyezet és a német gazdaság strukturális nehézségei állnak. Ehhez a külső környezethez a magyar gazdaság kettősen viszonyul:
- a belső motorok mint a fogyasztás élénkülése növekedést generálnak,
- a külső piacok gyengélkedése azonban súlyos korlátokat szab.
Az OECD előrejelzése szerint a magyar GDP a 2025-ös alacsony, az OECD által kalkulált 0,5 százalékos bázisról 2026-ban 1,9 százalékra, 2027-ben pedig 2,2 százalékra gyorsulhat.
Az MNB némileg eltérő dinamikájú pályát vázol fel: a jegybank 2026-ra 1,8, míg 2027-re határozottabb, 2,9 százalékos GDP-bővülést prognosztizál.
Az OECD 2026-ra átlagosan 1,9 százalékos fogyasztóiár-indexet jelez, míg 2027-re 2,7 százalékra való gyorsulást vár a feszes munkaerőpiac és a bérnövekedés miatt. Az MNB lényegesen borúlátóbb képet fest a jövő évről: míg a tavaszi forinterősödés gyors begyűrűzése miatt 2026-ra a jegybank is alacsony, 1,8 százalékos inflációt vár, addig 2027-re drasztikusan, 3,1 százalékra emelte előrejelzését. Az MNB friss előrejelzése szerint a költségvetési hiány 2026-ban a GDP 6,9 százalékra növekedhet, míg a kormány saját várakozása 7,5 százalék, az expanzív intézkedések hatására, mielőtt 2027-ben 5,5–5,9 százalékra mérséklődhet. Ezzel párhuzamosan a maastrichti kritériumok szerinti bruttó államadósság 2026 végére eléri a GDP 77,7 százalékát az MNB előrejelzése alapján.
A javaslatok fiskális és strukturális reformokat sürgetnek a hosszú távú növekedés és egyensúly fenntartása érdekében.
- Elkerülhetetlen a nyugdíjrendszer reformja és a nyugdíjkorhatár emelése (várható élettartamhoz való kötésével).
- Javasolják az adóalap szélesítését, a személyi jövedelemadó progresszívebbé tételét, az adókedvezmények felülvizsgálatát.
- Az üzemanyagokra, a földgázra vonatkozó támogatások kivezetését, illetve az energiaár-plafonok megszüntetését.
- Rendszeres ingatlanadók, az örökösödési adók és az egészségügyi vonatkozású adók mozgósítását.
- A hatósági energiaár-plafonok felváltását célzott készpénzes támogatásokkal a rászoruló háztartások számára.
Olyan javaslatok születtek, melyek sok mindenkinek fájnának
Az OECD javaslatában megfogalmazott lépések több kockázatot is hordoznak a magyar gazdasági modell szempontjából. A progresszív, többkulcsos adórendszer bevezetése és a családi adókedvezmények felülvizsgálata azzal a kockázattal járna, hogy csökken a munkakedv (mivel a magasabb jövedelmi sávokban növekvő adóelvonás miatt a plusz munka és a magasabb képzettség nettó hozadéka arányosan egyre kisebb lesz), és gyengül a gazdasági bázist jelentő középosztály tőkefelhalmozása (megtakarítása).
A hatósági energiaár-plafonok (rezsicsökkentés) eltörlése a lakossági vásárlóerő hirtelen, sokkszerű visszaesését és jelentős politikai instabilitást idézne elő.
A javasolt rászorultsági alapú, közvetlen készpénzes juttatások rendszere azért hordoz kiemelt veszélyt, mert egy segélyalapú társadalom felé terelné a gazdaságot, ami konzerválja a szegénységet, tartós állami függőséget alakít ki, és elszívja az aktív munkaerőt a termelő szektorokból. Végül az azonnali fiskális szigor és a nyugdíjkorhatár automatikus emelése közvetlenül veszélyeztetné a gazdasági növekedést. A lépések a pénzügyi szuverenitás feladását és recessziós kockázatot vonnának maguk után.
- Hirdetés -