Az elmúlt napokban több szülő is megkereste szerkesztőségünket egy olyan ügy kapcsán, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A kérdés nem politikai, hanem erkölcsi és társadalmi.
Megteheti-e egy országgyűlési képviselő, hogy előzetes egyeztetés nélkül megjelenik egy általános iskolába? Bemehet-e az intézmény területére úgy, hogy az igazgató nincs jelen, majd beszélgethet-e kiskorú gyermekekkel az iskolai idő alatt? Rendben van-e az, hogy minderről a szülők semmit sem tudnak?

.
Nem az a probléma, hogy egy politikus szeretne ellátogatni egy általános iskolába. A probléma az, ha ezt minden hivatalos egyeztetés nélkül teszi meg. Egy intézménynek van vezetése, van fenntartója, van működési rendje.
Több szülő arról számolt be, hogy a gyermeke karján vagy pólóján a politikus aláírása jelent meg. Többen azt mondták: a kisebb gyerekek közül sokan nem is tudták, hogy kivel találkoznak. Egyszerűen követték a nagyobbakat.
Itt érkezünk el a lényeghez. Kiskorú gyermekekről beszélünk. Olyan gyerekekről, akik még nem tudják pontosan megítélni a közéleti szereplők szándékait. Éppen ezért különösen fontos, hogy a felnőttek betartsák azokat az írott és íratlan szabályokat, amelyek őket védik.
Ma mintha egyre többször hallanánk azt, hogy bizonyos embereknek mindent szabad, mert pozíciójuk van, mert választást nyertek. De valóban így kell működnie egy demokratikus társadalomnak?
A szabályok nem csak az átlagemberekre vonatkoznak. Az országgyűlési képviselőkre is. Sőt, rájuk még inkább. Mert a példamutatás nem ott kezdődik, hogy mit mondanak, hanem ott, hogy mit tesznek.
A kérdés tehát egyszerű: ha a saját gyerekünkről van szó, elfogadható-e, hogy egy politikus előzetes tájékoztatás nélkül jelenjen meg az iskolájában, beszélgessen vele és nyomot hagyjon rajta — akár szó szerint is?
Erre a kérdésre mindenkinek magának kell válaszolnia. De feltenni kötelességünk.
- Hirdetés -
