Válaszúton?
A magyar ellenzéki pártok kommunikációjában központi helyet foglal el az orosz-ukrán háborús konfliktus.
Követelik Ukrajna támogatását, pénz, fegyver, lőszer küldését. Követelik az uniós szankciók feltételek nélküli megszavazását, akár a magyar érdekek sérelme árán is.
Kétsége ne legyen senkinek, a konfliktus várható eszkalációs forgatókönyve szerint záros határidőn belül fel fog vetődni a harcoló alakulatok küldése is. A NATO hadseregeinek katonái önkéntesként, zsoldosként, tanácsadóként már most is Ukrajnában harcolnak.
Az ellenzék mantraként ismételgetett mondanivalója egyszerű, mint a faék: az ukránok a jó fiúk, az oroszok a rossz fiúk; Magyarországnak pedig a jó fiúkat kell minden erejével támogatni.
Megjegyzik még, hogy a magyaroknak időben kellene a győztes oldalhoz dörgölőzni és az Ukrajnát támogató nagyhatalmak mellé állni, mert ők nem veszíthetnek.
Az érveléssel nekem – minimum két – gondom van. A nemzetközi jog szerint a megtámadott fél valóban az ukrán állam, de ettől még az ukrán politikai elitet semmiképpen nem sorolnám a jófiúk közé.
A jófiúk nem fenyegetik a szomszédjaikat fegyveres támadással, ahogyan az ukrán kormányzat egyes tisztségviselői teszik Magyarországgal. Nem tiltják meg a területükön élő magyar nemzetiségiek nyelvhasználatát, és nem vezetnek magyar közszereplőkről halállistákat. Nem zsarolnak kőolajvezeték felrobbantásával.
Ebben a háborús konfliktusban én egyik oldalon sem látok jó fiúkat, csak áldozatokat és gazembereket.
Ezek között nekünk, magyaroknak nem kell választanunk, gazemberek miatt nekünk nem kell áldozattá válni.
Arra pedig, hogy ki fog veszíteni és ki fog nyerni, én nem mernék nagy összegű fogadásokat kötni.
Napóleon 1812-ben elfoglalta Moszkvát, de alig két év múlva I. Sándor cár a győzedelmes orosz seregek élén bevonult Párizsba, a kis korzikai pedig kénytelen volt császári címéről lemondva száműzetésbe vonulni.
Hitler csapatai 1941. decemberében a moszkvai villamos végállomásáig jutottak. Mindenki azt gondolta, hogy a Wehrmacht nem veszíthet, mégis a szovjet Vörös Hadsereg semmisítette meg a náci Németországot Berlin elfoglalásával 1945. május 8-ra. Az öngyilkosságot elkövető osztrák mázoló félig elégett hulláját pedig egy bombatölcsérbe kaparták el.
A közelmúlt sem kevésbé fordulatos: az Amerikai Egyesült Államok fegyveres erői igen ritkán veszítenek csatát, mégis alig volt háború, amit megnyertek volna az utóbbi évtizedekben: Koreát még kihozták döntetlenre, de bukták Kubát, Vietnámot, Irakot, Szomáliát, Szíriát, Afganisztánt. Megjegyzem, egyik ország sem volt szuperhatalom.
Már csak ezért sincs itt semmiféle válaszút; egy út van, Magyarország békéjének megőrzése.
Inkább ennek fizetem az árát, mint az egész országot tönkretevő háborúét. Akkor is, ha ez nyugaton népszerűtlen, eretnek gondolat.
Moderari
Ha TE is láttál valami érdekeset, bosszantót, király dolgot, szépet, írd meg nekünk a szerkesztoseg@cs3.hu-ra, vagy Facebook üzenetben!
- Hirdetés -