1923. június 12-én kezdődött meg Csongrádon az a közgyűlés, melynek 18-34/1923. számú határozatában elfogadták a rendezett tanácsra vonatkozó rendeletet.
Ha pontos dátumhoz akarjuk kötni a jelenlegi város fennállását, legtöbbször ezt a napot tekintjük mérföldkőnek. Pedig az újra várossá válás – hiszen e státusz nem ekkor fordult elő első ízben Csongrád életében – valójában egy hosszabb ideig tartó folyamat eredményeként jött létre és az azt megelőző háromnegyed évszázadban komoly előzményei voltak.
Ha csak az újkori közigazgatási jogállás-változásokat nézzük, először 1848-ban folyamodott Csongrád az ún. rendezett tanács létrehozásáért. Az ebben az évben elfogadott városokra vonatkozó törvény ugyanis számos szempontból biztosított nagyobb önállóságot a státuszt elnyert településeknek, nem meglepő hát, hogy vonzóvá vált ennek elérése. A vágyott célhoz a következő év májusában kapta meg Csongrád a Belügyminisztérium hozzájáruló rendeletét.
Az önkényuralom időszakában azonban a városnak nemcsak politikai okból, hanem természeti katasztrófa miatt is rettentő anyagi nehézségekkel kellett szembenéznie. 1865-ben Csongrád megszűnt városnak lenni.
Az újra várossá válás törekvései a település fejlődésének dinamikájával párhuzamosan erősödtek. Ekkor számos olyan fejlődésbeli hiányossággal kellett számolni a község életében, melyek finanszírozása városként megoldható lett volna. Csongrád közönségének nagyobb része a rendezett tanács visszaállításán dolgozott, amely 1872-ben került elfogadásra. Noha a közigazgatási kiadások emelkedtek, városként a hozzáértő vezetés egy ütemezett fejlődés képét vetítette elő. Pontosan az anyagi terhek növekedése miatt kezdtek azonban munkálkodni azok az erők, amelyeknek 1879-re újra sikerült elérni a rendezett tanács megszüntetését.
Az első világháborúig tartott, a település életében legszembetűnőbb fejlődést jelentő időszak – akár a népesség növekedésére, akár a közintézményekre vagy az oktatás és kultúra fejlődésére, akár a közlekedés-fejlesztésre (pl. vasút) gondolunk – újból felszínre hozta a várossá válás igényét, amely az első világháború lezárultával erősödtek meg igazán. Az ifj. Greskovics Pál községi képviselő vezette érdekcsoport 1921-ben terjesztette fel erre vonatkozó kérelmét, melyre a belügyminiszter 1922-ben hivatalos formában is áldását adta.
A rendezett tanács választásának időpontját 1923. március 25-re tűzték ki. A testületbe ötven választott és ötven ún. virilis – a legtöbb adót fizető – képviselő juthatott be. A város első polgármestere a korábban Pápán rendőrkapitányként szolgáló dr. Tóth István lett. A folyamat lezárásaként belügyminiszteri rendelettel jóváhagyott vármegyei határozat szerint a községek új járási beosztása is elkészült. A csongrádi járást eszerint – a város székhelységével – Csanytelek, Tömörkény, Magyartés, Fábiánsebestyén és Nagymágocs községek alkották.
Csongrád az elmúlt száz évben is sok változáson, nehéz időszakokon, ugyanakkor komoly és vitathatatlan fejlődésen ment keresztül. A mostani – a legtöbb lakos és idelátogató szerint – élhető, nyugalmas, ám rendkívül sokszínű város alapjainak korábbi megteremtése és létrejöttének centenáriuma valóban méltó az ünneplésre.
Forrás, fotók: Tari László Múzeum közösségi oldala
- Hirdetés -