Szász-Anhalt után Mecklenburg-Elő-Pomerániát is behúzta a jobboldali Alternatíva Németországért (AfD) – igaz, a baloldali koalíció miatt kormányozni nem tud majd. Eközben Friedrich Merz kancellár pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) a parlamenti küszöb alá zuhanva története során először kiesett a helyi törvényhozásból.
A CDU-n belül egyre nagyobb az elégedetlenség, a többség szerint egy ekkora történelmi pofon nem maradhat következmények nélkül. Merz ennek ellenére határozottan elutasította a lemondást, és a megkezdett reformprogram folytatását jelentette be.
Összeszámolták a szavazatokat, amelyek szerint Mecklenburg-Elő-Pomerániában a jobboldali Alternatíva Németországért (AfD) a szavazatok több mint 38 százalékát szerezte meg. Ezzel a két héttel korábbi, szeptember 6-i szász-anhalti sikere után újabb tartományban lett a legerősebb politikai erő. Kormányt ugyanakkor nem alakíthatnak a németországi tartományban, mivel a választáson a Szociáldemokrata Párt (SPD) végzett a második helyen 35,5 százalékos eredménnyel, amely összefogva a 6 százalékos Baloldallal (Linke) már elegendő mandátummal rendelkezik egy többséghez.
A választás ugyanakkor nem emiatt szólt igazán nagyot, hanem inkább azért, mert a Friedrich Merz kancellár vezette kereszténydemokraták nem érték el az 5 százalékos küszöböt sem, így a CDU a tartomány történetében először nem jutott be a parlamentbe, és elveszítette képviseletét a mecklenburgi törvényhozásban.
MECKLENBURG-VORPOMMERN | Hochrechnung Landtagswahl Forschungsgruppe Wahlen/ZDF, 22:03 Uhr AfD: 38,1% (+21,4) SPD: 35,5% (-4,1) LINKE: 6,5% (-3,4) GRÜNE: 5,6% (-0,7) CDU: 4,9% (-8,4) BSW: 4,9% (NEU) FDP: 1,0% (-4,8) Sonstige: 3,5% (-4,9) Änderungen zum Wahlergebnis von 2021 #ltwmv
— Deutschland Wählt (@Wahlen_DE) September 20, 2026
.
Berlinben a baloldal nyert, Merz a fővárosban is pofont kapott
Berlinben ezzel párhuzamosan a Baloldal nyerte meg a választást a szavazatok 25,8 százalékával. A CDU a fővárosi szavazáson is komoly veszteségeket könyvelt el, és csupán 18,8 százalékos eredménnyel zárt, pedig korábban még ezt a tartományt is vezette. Az AfD Berlinben 16 százalékra erősödött, míg a szövetségi kormánytag SPD történelmi minimumra süllyedt a fővárosban a maga 12 százalékával. Mindkét szövetségi kormánypárt tehát sorozatosan bukja a tartományi választásokat.
.
Az újabb vasárnapi pofon után a legfontosabb kérdés Berlinben az, hogy mi történik most a színfalak mögött a CDU-ban. Bár Friedrich Merz látványos magabiztossággal jelentette ki, hogy esze ágában sincs hátrébb lépni, a párton belüli kritikusai már nemcsak suttognak, hanem konkrét forgatókönyveken dolgoznak.
A belső ellenzék helyzete azért kényes, mert a német politikai rendszer és a CDU belső szabályzata alapvetően a stabilitásra épül – egy hivatalban lévő kancellárt nem lehet egyszerűen, egy dühös felindulásból leváltani. A lázadók előtt most alapvetően két valós politikai út áll, amelyek mentén megpróbálhatják kikényszeríteni a váltást.
Van mozgástér Merz leváltására a CDU-ban, de kockázatos
A párton belüli elégedetlenség motorjai a tartományi szervezetek vezetői, különösen azok, akiknek a saját bázisukon kell szembenézniük a szavazók elvesztésével. A szász-anhalti fiaskó után a mecklenburgi kiesés olyan pont, ami után már a nyugati, hagyományosan erősebb CDU-bástyák vezetői (például Észak-Rajna-Vesztfália vagy Baden-Württemberg irányítói) is úgy érezhetik, hogy Merz személye és a szövetségi kormány reformjai közvetlen veszélyt jelentenek az ő helyi pozícióikra is.
A következő napokban várhatóan zárt ajtók mögötti egyeztetések kezdődnek, ahol a tartományi miniszterelnökök és hangadó emberek megpróbálják meggyőzni Merzet arról, hogy a párt és az ország érdekében önként adja át a helyét egy konszenzusos utódnak. Ha Merz ennek is ellenáll, a nyomásgyakorlást áttehetik a szövetségi parlamenti frakcióra. Ha a képviselők többsége kihátrál mögüle, a kormányzás technikailag bénul meg, ami már tarthatatlan helyzetet teremtene a számára.
Amennyiben a belső tárgyalások nem vezetnek eredményre, a radikálisabb szárny megpróbálhatja hivatalos úton is megkérdőjelezni Merz pártelnöki legitimációját. Ehhez egy rendkívüli pártkongresszus összehívását kell elérniük, ahol új pártvezetést választhatnának.
Ez a lépés ugyanakkor hatalmas kockázattal jár a CDU számára, hiszen egy ilyen belső csata a nyilvánosság előtt zajlana, ami tovább rombolhatná a párt választói megítélését.
Ráadásul egy kongresszus megszervezése heteket vesz igénybe, miközben a kormánynak működnie kellene. Nem mellékes az sem, hogy a belső ellenzéknek fel kell mutatnia egy olyan integratív figurát, akit a párt keleti (konzervatívabb, az AfD-vel versengő) és nyugati (mérsékeltebb, középre húzó) szárnya is egyaránt elfogad.
.
Forrás: Magyar Nemzet
- Hirdetés -