A farsang német eredetű szó. Jelentése tekintetében kimérést jelent, ami a böjt előtti időszakra utalhat. Vallási ünnep nem kötődik hozzá, viszont már középkori feljegyzésekben is találkozhatunk erre a hagyományra utaló adatokkal.
A kisteleki járás katolikus plébánosát, Antal Imrét kérdeztük ennek a színes hagyománykörnek az eredtével és ünneplésével kapcsolatban.
„A farsang a karneválok és a közelgő tavasz ünnepe, amelynek szokásai főként a farsangvasárnaptól a húshagyó keddig tartó három utolsó napra, a farsang farkára vonatkoznak. A vízkereszttől hamvazó szerdáig tartó időszakot nevezzük farsangnak, ami mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy jól érezze magát. Ennek az időszaknak az egyik fontos jellemzője volt, hogy ilyenkor tartották a lakodalmakat, mert nem lehetett akármikor lakodalmakat tartani. Sem adventben sem nagyböjtben nem lakodalmazhattak. A farsang ideje tehát a házasságról, az ismerkedésről és a bálakról szólt. Voltak külön férfi és női bálok, de rendeztek külön bálakat a gyerekek számára is. A gyerekek így tanultak meg táncolni és megismerték a megfelelő énekeket is. A farsangi időszakban kicsit feje tetejére állt a világ, ilyenkor ugyanis paródiákat is tartottak. Ha nem volt lakodalom egy faluban, akkor nagyon sok helyen állakodalmat rendeztek. Ilyenkor az álpap kiprédikálta, hogy mi az oka annak, hogy ebben az évben nincs lakodalom. Rendeztek temetési paródiákat is, valamint különböző maszkos alakoskodásokat szerveztek ilyenkor, amikor különböző jelmezeket vettek fel. Házról házra járó köszöntés is járult a farsangi hagyományokhoz. Ezek közösségi ünnepek és szokások voltak. Az egyén a közösségen belül létezett, és azzal együtt haladt előre. Ilyenkor mindenki kilépett önmagából. Ez az időszak a vidámságról szólt és arról, hogy sokat kell enni. Fánkot sütöttek ilyenkor, ami manapság is jellemző, de sütöttek rétest, készítettek kocsonyát és jó zsíros ételeket.
A farsangi bálok és mulatságok ma is megvannak, a farsangi szokások az iskolákra és óvodákra tevődtek át. A gyerekek ma is örömmel viselnek jelmezeket. Manapság a televízió és internet adja az ötletet, hogy a gyerekek milyen jelmezeket viseljenek, de megvannak azok a hagyományos jelmezek is, amik valamikor a felnőttek körében megvoltak.
Ebben az időszakban viszonylag kevés egyházi ünnep van. Kiemelkedik február 2-án Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, ami egyben a szerzetesek világnapja is. Ekkor emlékezünk meg Szűz Mária szülés utáni tisztulásként bemutatott templomi áldozatáról. Február 3-a Szent Balázs ünnepe, a torokbántalmak ellen kaphatunk áldást ezen a napon a templomban. Ide tartozik Szent Bálint (Valentin) napja is, aki püspökként gyógyított csodálatos módon.
A farsang tehát a tavaszvárásnak az ősi örömünnepe, a húsvétot megelőző nagyböjt előtt egy felszabadult időszak, hogy utána legyen annak is értelme, hogy megcsendesedik az ember és befelé fordul.”
T.G.
- Hirdetés -