Becslések szerint közel kétmillió kutyus él környezetünkben. Kevés, vagy inkább sok? Úgy vélem, ha kutyatartásunk kultúrájára – ami része és hű tükre is mindennapi kultúránknak-gondolunk, magas az említett szám. A kutya ugyanis nem áru, és nem divatcikk, amit leveszünk a boltok polcairól majd ha meguntuk és már nem tetszik egyszerűen eldobjuk.
Megszívlelendő, hogy egy kutyus tartása az anyagiakon túlmenően gondoskodást, figyelmet, türelmet, időt és hosszútávra szóló felelősséget igényel – a környezetünkkel szemben is. Az említett tényezők eredményeként viszont sok örömöt jelent a gazdának. Tisztában kell lenni azzal :ahhoz hogy kedvencünk valóban hűséges társunkká, megbízható és viselkedni is tudó családtaggá váljon, a gazdinak is meg kell tanulni egy kicsit “kutyául” gondolkodni.
A kutyatartásnál- ami több kell legyen, mint hobbi, és ideig órákig tartó fellángolás- nagyon fontos, hogy a legalapvetőbb ismeretekkel /fajtaválasztás, táplálás, tanítás, szocializáció… / a gazda tisztában legyen, és elengedhetetlen a kellő empátia. Ellenkező esetben sok kutya menhelyeken/ez még a Jobbik eset/vagy utcán és erdőszéleken végzi. Kétségkívül igaz-pedig kevesen hiszik ezt el- szinte majdnem minden a gazdán múlik. Neki kell /kellene/ megtanítani és megértetni a kutyussal, hogy hol a helye a családban és környezetében, mi a követendő rend, mit szabad tennie és mit nem.
Nem szabad elfelejteni hogy a kutyanevelés kellő türelemmel és szeretettel – mint sok más dolog- tanulható, és a leendő gazdából idővel felelős kutyatartó válhat. Ebgondolat merült fel bennem végezetül, amire a gondos és szerető gazdik mellett valamennyi állatbarát azt hiszem, tudja a választ: miért van az, hogy a kutyáktól összességében jóval kevesebb bántást és sokkal több ragaszkodást és szeretetet kapunk, mint sok embertársunktól…?
Írta: Kormányos Lajos, fotó: EE
25Liza Asztalosné, Papné Gut Judit és további 23 ember
- Hirdetés -