A napokban az Európai Unió Statisztikai Hivatala (Eurostat) közzétette tagállamai gazdasági teljesítményét 2020 negyedik negyedévére (október-december), illetőleg a teljes esztendőre vonatkozóan. Eszerint Hazánk gazdasága a negyedik negyedévben, a tisztított adatokat tekintve, -4,3%-kal változott, a nyers számadatokat figyelembe véve pedig -3,7%-kal. Ehhez képest az Európai Unió átlaga -4,8%-ot, az eurozóna átlaga pedig -5%-ot mutatott. További összehasonlítási pont, miszerint a harmadik negyedévhez képest (július-szeptember) a negyedik negyedév immáron +1,1%-os növekedést hozott, tehát Hazánk gazdasági teljesítménye az első hullám után, a második hullám lezárásai és nehézségei ellenére, ismételten növekedésnek indult. Ez azonban végtelenül meglepő fordulatnak tekinthető, hiszen az Európai Unió átlaga ezen mutató vonatkozásában -0,4%, az eurózóna esetében pedig -0,6% volt, azaz, a magyar gazdasággal ellentétesen, az EU tovább zsugorodott, a lejtmenetet folytatva.
Azt láthatjuk tehát, hogy Magyarország utolsó negyedéves teljesítménye minden tekintetben túlszárnyalta az uniós átlagot, ugyanakkor az év utolsó három hónapja robosztus növekedésnek indult, mely még inkább szétnyitotta az ollót Nyugat-Európa és Magyarország között, hiszen amíg Magyarország újra növekszik, az Unió egészében tovább fogyatkozik. Ez pedig azt jelenti, Hazánk megőrizte előnyét a versenytársakkal szemben, és sokkalta kevésbé érintette a járvány okán fellépő gazdasági világválság. Amellett, hogy az átlagok mindig csalóka tényezők, hiszen egy átlag mögött szélsőértékek húzódnak meg. Amennyiben egy ember feje a cserépkályhában van, míg lábai a fagyasztószekrényben, úgy nem sok derűs kilátást jósolhatunk számára, ugyanakkor statisztikai értelemben tökéletes és optimális testhőt fog produkálni átlagosan, azaz az átlagszámok azt fogják mutatni, emberünk testhője egészséges, átlagosan 36 fokos, annak ellenére, hogy külön-külön nem biztos, emberünk túlélte a példát. Így a turizmus és a vendéglátás beszakadását ellensúlyozta az ipar és építőipar szép teljesítménye, de az egyes szektorok között tízszeres különbségek is megmutatkoznak szerte a világban: tehát egy enyhe gazdasági csökkenés magában foglalja sokak tragédiáját, jövedelmük elveszítését, ugyanakkor sokak gazdagodását is, hiszen több szektor is erőteljesen növekedni tudott 2020-ban. Ez azonban minden országban így volt: az átlag minden országban átlag, s minden országban ellentétesen alakultak egyes ágazatok eredményei, de összképszerűen, mint látjuk, rosszabbul, mint Hazánkban. Mindannyian világosan szembesülünk a fennálló helyzettel, és látjuk, a 2020-as év mélységesen megütötte a világot, mind gazdasági, mind társadalmi szempontból. Azt is látjuk, voltak, akik elveszítették munkájukat, s voltak, akiknek megmaradt ugyan, de csökkentett bérezés mellett. Éppen ezért nem járhatunk örömtáncot, s nem mondhatjuk azt, Magyarország minden következmény nélkül megúszta a járvány hatásait. Azt viszont mondhatjuk, hogy Magyarország, az Unió egészével ellentétben, ütésállónak bizonyult, s visszaállt a növekedési pályára, mely remélhetőleg elvezet minket 2021 során oda, hogy a magyar gazdaság év végére visszatérhet a 2019-es szintre, miközben a várakozások szerint az Unió egésze csupán 2022-ben juthat el oda. Ez pedig létfontosságú kérdés, hiszen, ahogyan Magyarország miniszterelnöke is fogalmazott: a kanyarban kell előznünk, s ha Hazánk a visszaesés ellenére kevésbé esik vissza, s gyorsabban áll helyre, akkor hosszú távon nyertünk, s erősödik Magyarország pozíciója az EU gazdaságának palettáján, mely a következő években óriási mértékű beruházásokat ösztönözhet országunkba, más országokat hátrahagyva, akik most lemaradnak a helyre(nem)állás során.
Nem így történt ez azonban 2009-ben, amikor a gazdasági válság legyengült helyzetben érte el Hazánkat: egy olyan helyzetben, amikor a magyar gazdaság már egyébként is recesszió közelében volt, a munkanélküliség nőtt, az államadósság száguldott felfelé. Ezen szerencsétlen gazdaságpolitika pedig a régió nagy vesztesévé tett minket, melyből az új kormány csupán 2013-ra tudta kirángatni Magyarországot, a nemzet közös vére és verejtéke árán. 2009-ben a magyar gazdaság -6,7%-kal változott, beszakadt, míg az uniós átlag csupán -4,3% volt. Ez azt jelenti, hogy a 2009-es válság 56%-kal erősebben leterítette Hazánkat, mint az Európai Unió egészét, s emiatt versenyhátrányunk keletkezett: mi voltunk az az ország, amelyik lemaradt, s több évre kimaradt, amíg az Orbán-kormány nem konszolidálta a helyzetet egy egészen más gazdaságpolitikát képviselve. 2009-ben minden versenytársunk megelőzött minket. Mind Románia, mind Csehország, Szlovákia, Ausztria, Németország, Franciaország, Bulgária, Németország megvert minket, s Európa utolsói között kullogtunk, miközben Lengyelország gazdasága nemhogy nem csökkent, de még erősen növekedett is. Magyarország tehát minden versenytársát alulmúlta, mégpedig akkor, amikor 2009-ben a világgazdaság csupán 2,5%-kal csökkent, míg 2020-ban, az előzetes előrejelzések szerint, hozzávetőlegesen 5%-kal. Ez azt jelenti, hogy Magyarország 2020-ban a világ közel 200 országával azonos módon teljesített, míg az Európai Unió országait lekörözte, ugyanakkor 2009-ban a világ országait 268%-kal múltuk alul, azaz, kerekítve, háromszoros erővel omlottunk össze a világátlaghoz képest.
Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy mindig olyan kormány vezesse az országot, amely békeidőben úgy irányítja az országot, hogy az készen álljon a válságokra, s amikor a világ, s benne az EU összeomlik, akkor ugrásra készen várja azt, hogy megelőzhesse versenytársait. Csúnya év volt tehát gazdaságilag a 2020-as, s kár volna tagadni, tömegével sínylettük meg. Egy azonban bizonyos: az EU egészéhez képest Hazának jobban szerepelt, velük ellentétben újra növekedési pályán áll, s rajtra készen állva várjuk, hogy az előnyünkből fakadó lehetőségeket kihasználjuk, s felzárkózzunk gyorsabb ütemben a nyugati államokhoz. A járvány gazdasági hatásai leterítették őket, így könnyebb dolgunk van a beérésükben, s valóban esély mutatkozik arra, hogy a kanyarban előzhetünk, nem úgy, mint 2009-ben, amikor 6 esztendő pazarlás és felelőtlen nemzetgazdasági irányítás következtében a földbe álltunk, s még a gazdag országok előnye nőtt tovább velünk szemben, s nem fordítva.
Oltassuk be tehát magunkat, vegyük vissza elveszített állásainkat, s ha így teszünk, pár év múlva ebből a szomorú évből is győztesként kerülhetünk ki: ehhez nem kell más, mint mi, eltökélt magyarok, s egy erős gazdaságot építő, a növekedésre alapozó kormány. Úgy hiszem, ezen két összetevőből nincs hiány, s ugyan nincs tökéletes ember és nincs tökéletes kormány, de amíg a többi országnál jobbak vagyunk, addig a siker a mi oldalunkon áll.
- Hirdetés -