Négy évvel az 1848–49-es szabadságharc leverése után egy áruló útmutatása alapján találták meg az osztrákok az elrejtett Szent Koronát és a koronázási ékszereket.
Werbőczy Hármaskönyve 1514-ben megfogalmazta a Szent Korona-tant. Ennek értelmében a Szent Korona jogi személy, a magyar állameszme megtestesítője, teste az ország földje, tagjai az ország polgárai, a Szent Korona a hatalom és jog forrása.
A korona az évszázadok alatt számos viszontagságon ment keresztül: elrabolták, elásták, elzálogosították, külföldön őrizték, a rajta lévő kereszt elferdülését vélhetőleg egy 17. századi sérülés okozta.
1848. december 30-án Kossuth Lajos, Magyarország kormányzója nyílt rendeletet intézett Bónis Sámuel képviselőhöz, melyben mint országos biztost megbízta, hogy a koronát budai őrzési helyéről szállítassa Debrecenbe, ahová a kormány is költözik.
A korona a háborús veszély elmúltával újra a budai Várba került. 1849 nyarán azonban, Pest kiürítésekor újra a Szent Korona menekítését kellett előkészíteni.
A Szent Koronát menekítők 1849. augusztus 15-én érkeztek Orsovára. Mivel az országhatár átlépése a koronával nem volt lehetséges, Szemere Bertalan miniszterelnök és belügyminiszter az ékszerek elrejtése mellett döntött.
Augusztus 23-án a magyar határ közelében elásták a koronát rejtő ládát, és a rejtekhely közelében lévő fán egy jelet hagytak, majd a helyszínről térképet készítettek. Kossuthot az emigrációban utólag tájékoztatták az elrejtés tényéről.
A szabadságharc leverése után az osztrák rendőrség egy bizottságot hozott létre a Szent Korona kutatására, és 1853. szeptember 8-án megtalálták a koronázási ékszereket rejtő ládát.
Egy Wargha István nevű áruló információi alapján kerítették kézre a kincseket, amikért Wargha 60 000 osztrák forintot és családjával együtt Londonba való azonnali távozási lehetőséget kapott fizetségként.
A második világháború végén a nyilas nemzetvezető Szálasi Ferenc is a Szent Koronára tette le az esküt. A koronázási ereklyéket az előrenyomuló szovjet csapatok elől 1944. november elején Veszprémbe, egy múzeumi óvóhelyre vitték, december elejétől Kőszegen őrizték, majd Velemben egy bunkerben helyezték el.
A koronaőrök 1945. március 27-én az ausztriai Mariazellbe, majd a Salzburg melletti Mattsee községbe menekítették, ahol április 26-án éjjel egy hordóban elásták. Amikor a koronaőrök amerikai fogságba kerültek, elárulták a rejtekhelyet, így jutottak a kincsek épségben az amerikai hadsereg kezére.
Augsburgból előbb a frankfurti bank trezorjába, aztán Amerikába szállították a magyar nemzet számára oly becses tárgyakat, ott 1945 és 1953 között nyolc helyen is őrizték, végül Fort Knox katonai bázison egy páncélteremben raktározták el őket.
Victor Covey, az Amerikai Nemzeti Galéria munkatársa és Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója a Parlamentben, ahol magyar és amerikai szakemberek átvizsgálták a magyar államiság hazaérkezett jelképeit a január 6-i ünnepélyes átadás előtt, 1978-ban (Fotó: MTI/Vigovszki Ferenc)
A Szent Korona 1978. január 5-én került ismét magyar földre a koronázási jelvényekkel együtt. A Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Kádár János amerikai kérésre távol maradt az eseménytől. A Szent Korona átadásának napján Liszt Ferenc Koronázási miséje hangzott fel a Mátyás-templomban.
A koronát és a koronázási jelvényeket restaurálás után a Magyar Nemzeti Múzeumba vitték, ott állították ki két évtizeden keresztül.
Az Országgyűlés által 1999. december 21-én elfogadott törvény értelmében 2000. január 1-jén a Szent Koronát az országalmával, a jogarral és a karddal együtt ünnepélyes keretek között átszállították az Országház épületébe, a palást a múzeumban maradt speciális tárolási igénye miatt.
A koronázási ékszerek azóta a Parlament kupolacsarnokában láthatók, 2011 közepe óta a Honvéd Koronaőrség őrzi őket.
hirado.hu, kiemelt kép: wikipedia
- Hirdetés -