Vélemény

A tudatlanság és alkalmatlanság ámokfutása, avagy a magyar sztárközgazdász szakmai élettörténete

A rendszerváltás utáni magyar politikatörténet legnagyobb meglepetése az, hogy a kommunista-liberális koalíciók milyen döbbenetesen rosszul kormányoztak.

Ők voltak azok, és erre sosem mulasztottak el hivatkozni, akiknek volt kormányzati tapasztalatuk, társadalmi beágyazottságuk, jóban voltak Kelettel, Nyugattal egyaránt, őket tekintette a Nyugat a magyar demokrácia letéteményesinek már 1990-ben is. Csodálatos és zseniális közgazdászok, szociológusok, szociálpolitikusok, művészek tömegének a támogatásával rendelkeztek és rendelkeznek. 90, időnként 99 százalékos sajtófölényük birtokában a népnevelés teljes eszköztára a rendelkezésükre állt.

Most mégis miért csak azt tudják felmutatni, hogy a törzsszavazóikat rászoktatták a Barátok közt-re?

Alapesetben két elmélet verseng az emberi viselkedések legfelső szintű magyarázatért. Az amelyik az emberi gonoszság és bírvágy mindennek az alapja, és az, amelyik szerint az emberi butaság elégséges magyarázat minden cselekedetünkre. Természetesen van szintetizáló elmélet is, amely szerint a bírvágyók hülyesége, illetve a hülyék bírvágya eredményezi ugyanezt.

A feminizmus harmadik hulláma és a genderelmélet fejlődése pedig megmutatta nekünk, hogy fejlődés iránya egyértelmű: legyen egyre kevésbé ciki hülyének lenni! Ebben az esetben a hülye fogalma magában foglalja az elmebeteg fogalmát is, pont abban az értelemben, ahogy a minden a bármi alesete. A hülyeség szimpla képességhiány, az elmebajosság viszont aktív alkotó tevékenység, nem csak a valóságtól való ambiciózus elrugaszkodásban érhető tetten, hanem abban a kreativitásban, amellyel az alany szembe megy a valósággal és hatékony a normalitás rombolásában. Az egyszerűség kedvéért normálisnak tekintünk minden olyan tevékenységet, amely nem zárja ki (teljesen) az egyéni túlélést és fajunk fennmaradását (teljesen). Nagylelkűek voltunk. 

Minden társadalom, amelyben dívik a folyamatos hírfertőzést biztosító piaci alapú tömegkommunikáció és közösségi média (amelyben a hülye olvasókkal íratják meg a saját újságukat) kitermeli azokat a megmondóembereket, akikre bizonyos szakmainak tűnő kérdésekben, illetve celebeket, akikre minden kérdésben hallgat az elit és az átlagember is. Egyszerűen azért, mert mindig véleményeket hall tények helyett, és mert ezek a vélemények nem is valóságosak, hanem csak és egyedül kommunikációs célokat szolgálnak. Ez persze nem akadályozza meg azokat, akik az arcukat adják a társadalom befolyásolásához, hogy elhiggyék, ők a legokosabb emberek a világon. Meglepően sok legokosabb van, a liberális, baloldali közgazdászok szinte mindegyike ilyen.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Fotó: Facebook

– Hirdetés –

Hasonló bejegyzések

Athéné: Iskola-vég-nélkül

cs3_admin

Hámori Tamás: Tényleg mindig jön szembe valami…

cs3_admin

Hámori Tamás: Ismét olvasom…

cs3_admin

Szentesen a polgármester Szabó inkább újabb politikai kinevezésekről döntött

tk_arpad

Mi az oka, hogy viszonylag jól megúsztuk a koronavírust?

cs3_admin

Apáti Bence: Szégyelljék magukat!

cs3_admin

Orbán Viktor nem tévedett

tk_arpad

Kalmár Ferenc: Egy kereszténydemokrata gondolatai járvány idején

cs3_admin

Hámori Tamás: Legkékebb ég és büszkeség

cs3_admin

Honlapunk megfelelő működéséhez „sütiknek” nevezett adatfájlokat (angolul: cookie) kell elhelyeznünk számítógépén, Ön bármikor módosíthatja ezeket a beállításokat a böngészőjében. Elfogadom Olvasd tovább