Az Adventről szóló írásom után úgy éreztem, hogy a közelgő Karácsony kapcsán is megosztom gondolataimat az olvasókkal.
Soha nem felejtem, hogy gyermekkoromban – ami bizony régen volt már – milyen határtalan boldogsággal és gyermeki örömmel készültünk a szent ünnepre. Mindenki – felnőtt, és gyermek – adott egymásnak egy szerény ajándékot, amit legtöbbször magunk készítettünk el, hiszen a boltok polcai nagyon szegényesek voltak, és a ma tapasztalható vásárlási láznak akkor még nyoma sem volt. Ezeknek az apró ajándékoknak pénzben mérhető értéke nem igen volt, igazi becsét az a szeretet adta amivel készítettük, s mégis örömet tudtunk a szívekben kelteni, ami ma már – sajnos – egyre ritkábban élhető át. Repestünk az örömtől, ha a kevés szaloncukor mellé olyan csak ritkán kapható ajándék is került – narancs és banán – amiből év közben nem jutott az asztalra.
Akkor még sokkal inkább hittünk a dolgok bizonyosságában, és a legszebb emberi tulajdonságban a szeretetben, hiszen ezeket naponta megtapasztaltunk. Karácsonykor örült a család, boldogok voltunk, ha szegényesen is. Az év legszebb ünnepe ma is a karácsony. De valójában már nem az ami hosszú időn át volt. A felfokozott vásárlási- és ajándékozási láz mögött megfakult a mondanivalója. Hiszen a karácsonyban a szeretet, a megértés, az összetartozás és a megbocsátás adja meg az ünnep igazi lényegét. Én pedig személyesen úgy érzem, hogy nem vagyok még ma sem túl öreg ahhoz – túl a hatvanon – hogy ezekben az értékekben feltétel nélkül ne higgyek. És a reményemet sem veszítettem el abban, hogy ezeket a tulajdonságokat mind többen újra átéljék.
Sokat kerestem olyan gondolatokat, amelyeket idézve zárhatnám soraimat, és Szilágyi Domokos: Karácsony című versében megtaláltam: “Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony.”
Kívánok mindenkinek szeretetteljes, áldott ünnepeket!
Kormányos Lajos
– Hirdetés –