Vélemény

Georg Spöttle: Országúti háború

Igazából országúti randevú volt a szám címe, de át kellett költenem. Amúgy is sokat autózom, legyen az nyáron a Balaton vagy hétvégéken Szentes, ahonnan párom származik, most az országjárás miatt ez hatványozódott. Amit útközben tapasztalok az maga a horror. Esténként pedig a híradóban látom a végeredményt: „11 halott az utakon az elmúlt hétvégén…”. Döbbenetes számok a lakosság arányához mérten. Viszont a volán mögül érthető.
Vasárnap Szentesről tartottam Budapestre az M5-ös autópályán, amikor felfigyeltem egy kacsázó autóra. Mintha ivott volna a sofőr, alig tudta a sávot tartani. Majd lelassult olyan 70 km/h-ra. Körülnéztem majd előzésbe kezdtem, hogy magam mögött tudjam. Ahogy melléértem átpillantottam az autóba és nem egy illuminált alak ült bent, hanem egy egyetemista forma srác, aki egy füzetet terített a volánra és szorgalmasan tanult. Azért ehhez kell ám hülyeség. Kiképzőm anno azt mondta, az autó olyan, mint egy fegyver, ha nem kezeled körültekintően, akkor gyilkolni fogsz vele. Milyen igaza volt öregnek.
Persze akkor még nem említettem meg a luxus terepjárókat, akik 180-200 km/h-val söpörnek végig a pályán és nem érdekli őket, hogy te éppen előzöl, tolnak le az útról villogva, dudálva majd jobbról kielőznek, átfurakodva közted és az éppen megelőzött jármű között. Durván harmincöt éve vezetek, de néha remegnek a térdeim. Persze jó lenne tudni, hogy miért nincs egy amerikai mintára működő autópálya rendőrségünk, akik cirkálnak és szedik ki az elmeháborodottakat. Az USA-ban külön telefonszáma van az autópálya garázdák jelentésére. Az államok pedig rengeteg pénzt szednek be a horribilis bírságokból. Húsz mérföldes túllépés már 300 dollárról indul. Ha külön korlátozás van pl., autópálya felújítás miatt, akkor a büntetés automatikusan duplázódik.
Munkába busszal járok, mert azért környezetkímélőbb, mintha egymagam ülnék az autóban és pöfögnék a reggeli dugóban. A magasból lenézve múltkor megszámoltam, hogy hány sofőr van a mobiljával elfoglalva vezetés közben. A „tesztszakasz” a Hegyalja út volt Pest fele menet. Minden ötödik autós facebookozott, chatelt, SMS-t írt, vagy éppen ki hangosító nélkül telefonált.
Egy címlaplány egyik kezében cigaretta, másikban a mobil, miközben cuki kiskutyája ide-oda pattogott a kocsiban. A lány a balkeze kisujjával vezetett, komolyan fenomenális látvány volt. Autó és cigaretta, elég rossz kombináció.
Szintén a napokban az autópályán kápráztatott el egy család. Mindketten cigiztek, miközben két pöttöm kisfiú ült a hátsó ülésen. Persze nemcsak a rákkeltő anyagok belélegzése miatt voltak veszélyben, hanem ahogy ott ültek.
Nemhogy gyermekülés nem volt, hanem szüleik hagyták, hogy a biztonsági öv se legyen bekapcsolva. Bár amilyen kicsik voltak még azon átesnének, vagy a nyakuknak feszülve egy balesetnél fulladást okozna. Vajon hány doboz cigi ára egy gyermekülés? Néha már sem emberként, sem rendőrként nem értem autós társaimat. Egy pár éve már egész jó volt a közlekedési morál, ám most autózás helyett egy küzdelem van az utakon.



- Hirdetés -

Hasonló bejegyzések

Olvasói levél: Hogy viselkedhet idős emberekkel így valaki?!

Szabó Viktor

Szabó Zoltán azt üzente, elfogyott a regimentje

Szabó Viktor

Moderari: Semmi sem tart örökké, százötven év alatt sem lettünk törökké

Szabó Viktor

Irsai Farkas László: Előbb a gyerek, amiért kapják a pénzüket. Utána jön a fizetés mértéke, meg a tüncike!,

Szabó Viktor

Moderari: A hátrahagyottak magányáról

Szabó Viktor

Szánthó Miklós: a woke-mozgalom veszélyes fertőzés, amelynek ellenszere a magyar recept

Szabó Viktor

Moderari: Figyelő szemeinket Lengyelországra vessük!

Szabó Viktor

Advent – és a várakozás varázsa…

Szabó Viktor

Irsai Farkas László: Akinek van füle, hallja…

Szabó Viktor