Régen, ha korán reggel felkeltem csütörtökön vagy vasárnap, elmentem a szentesi zöldségpiacra. Zavartalanul válogattam a friss gyümölcsök és zöldségek között, és megpakolt szatyrokkal tértem haza. Nyugodtan nézelődhettem, senki sem ugrott rám, és rángatott oda a standhoz, hogy az ő portékáját vegyem meg. Mondom, régen. Mostanság már kampány van, és úgy tűnik, sokan készülnek az őszi megmérettetésre. A piacon is megnőtt az egy négyzetméterre eső politikusok száma. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy amikor ma reggel beléptem a piacra, már a kapuban megpróbált becserkészni valaki, és az aláírásomat kérte valamilyen homályos indokkal. Én nem szoktam aláírni, piacon főleg nem. Most is csak a leggyönyörűbb őszibarackot kerestem. Ez a család kedvence, a gyerekek is nagyon szeretik, és van egy árus, ott a középső sor végén, aki mindig a legfrissebbet adja nekem. Aláírást nem adtam, barackot nem kaptam a kapuban politizálni próbáló egyénektől, ezért nem volt akadálya annak, hogy eljussak a kedvenc árusomhoz. A sor végén azonban egy másik társaság fogadott. Gémes László, aki, mint megtudtam, a Fidesz-KDNP szentesi polgármesterjelöltje néhány kedves szó kíséretében a kezembe nyomott egy kis tasakot, és azt kérte, ezentúl bevásárlásaimhoz ezt használjam. Micsoda környezettudatosság ez, kedves Laci! Hányszor olvastam már, hogy ne használjunk zacskót, ne gyarapítsuk a szemetet, szerezzünk be újra és újra felhasználható tasakokat, és abba tegyük a zöldséget, gyümölcsöt, kiflit, kenyeret, és mindent. Hányszor indultam el, hogy én magam is beszerezzek néhány ilyen tasakot, de a célig még nem jutottam el, és még nem tartok ilyesmit a kistáskámban. Erre itt terem előttem egy jóképű, megnyerő modorú fiatalember, és a kezembe nyomja ezt a kis zsákocskát. Komolyan mondom, boldoggá tesz a tudat, hogy ma én is tehettem azért, hogy kisebb legyen az ökolábnyomunk. Nagyszerű kezdeményezés ez, Laci! Csak így tovább!
- Hirdetés -