Szabó István, Derekegyház polgármestere a helyi közösségek változásáról, az önkormányzatok mozgásteréről és a szakmai érdekképviselet jelentőségéről nyilatkozott a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének oldalának.
Az önkormányzati munka az elmúlt két évtizedben jelentős átalakuláson ment keresztül. A településfejlesztési feladatok mellett egyre hangsúlyosabbá vált a helyi közösségek megerősítése, a társadalmi párbeszéd fenntartása és a digitális kommunikációhoz való alkalmazkodás. Mindeközben az önkormányzatok finanszírozása, mozgástere és a központi kormányzathoz fűződő viszonya továbbra is meghatározó kérdése a magyar települések jövőjének.
Szabó István 2002 óta vezeti a mintegy 1500 lakosú Derekegyházat. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) regionális polgármesteri fórumán arról beszélgettek vele, hogyan változott meg a polgármesteri hivatás, milyen kihívásokkal szembesülnek a kistelepülések, és miként járulhat hozzá az önkormányzatok közötti együttműködés a helyi közösségek fejlődéséhez.
– Ön 2002 óta vezeti Derekegyházat, így több mint két évtizedes tapasztalata van arról, hogyan változtak a településvezetőkkel szembeni társadalmi elvárások. Míg korábban a polgármesteri munka elsősorban az intézmények működtetéséről és az infrastruktúra fejlesztéséről szólt, ma egyre hangsúlyosabbnak tűnik a közösségszervezés, a társadalmi bizalom és a kommunikáció szerepe. Ön hogyan élte meg ezt az átalakulást? Mit jelent ma jó polgármesternek lenni?
– Amikor polgármester lettem, a munkánk elsősorban arról szólt, hogyan tudjuk fejleszteni Derekegyházat, megerősíteni a település önállóságát és megújítani az intézményeinket. Úgy gondolom, az akkor kitűzött céljaink mintegy 90 százalékát sikerült megvalósítanunk.
Ugyanakkor kezdettől fogva fontosnak tartottam a közösségépítést. Egy olyan kis településen, mint Derekegyház, ahol közel 1500-an élünk, különösen nagy jelentősége van annak, hogy az emberek valódi közösséget alkossanak. Ezért sok olyan programot és kezdeményezést valósítottunk meg, amelyek erősítették az összetartozást. Úgy éreztem, hogy sikerült egy jól működő, összetartó közösséget kialakítanunk.
Aztán jött a Covid-járvány, amely ezt alapjaiban változtatta meg. A korábban stabilnak hitt közösségi életünk szinte teljesen szétesett. Az emberek visszahúzódtak, a személyes kapcsolatok háttérbe szorultak, a kommunikáció pedig nagyrészt áthelyeződött a digitális térbe.
Ez a polgármesteri munkát is jelentősen átalakította. Ma már nem elegendő fejlesztéseket megvalósítani és megfelelően működtetni a települést. Meg kell tanulnunk a digitális világban is megszólítani az embereket.
A 2026-os országgyűlési választás is megmutatta, milyen jelentős szerepe van a digitális felületeknek az emberek tájékozódásában, és mekkora befolyással bír az ott megjelenő információ. Ehhez a változáshoz nekünk, polgármestereknek is alkalmazkodnunk kell.
– A településvezetés egyik alapvető kihívása, hogy az egyéni élethelyzetekből fakadó igényeket összehangolja a közösség hosszabb távú érdekeivel. Egy kistelepülésen a polgármester közvetlenebb kapcsolatban áll a lakossággal, ugyanakkor számos, az életminőséget meghatározó kérdésben korlátozott a mozgástere. Ön szerint mi foglalkoztatja ma leginkább a derekegyháziakat, és ezek a problémák mennyiben találkoznak az Ön településvezetői prioritásaival?
– Ez azért nehéz kérdés, mert a polgármester elsősorban közösségben gondolkodik, az egyes emberek pedig természetesen a saját életük biztonságát, megélhetését és boldogulását tartják szem előtt.
A mi feladatunk, hogy olyan környezetet teremtsünk, amelyben az emberek jól érzik magukat. Közösségi tereket hozunk létre, szolgáltatásokat szervezünk, és igyekszünk biztosítani mindazt, amire a lakosságnak szüksége van. Egy ilyen kis településen nagyon közvetlen a kapcsolat az emberekkel, így többnyire pontosan tudjuk, milyen igényeik vannak.
Ugyanakkor vannak olyan kérdések, amelyekre egy kistelepülés polgármesterének jóval kisebb a ráhatása. Ilyen például a munkahelyteremtés, a megélhetés vagy a fiatalok továbbtanulása.
Nálunk nincs gimnázium vagy középiskola. Bár ezek az intézmények állami fenntartásban működnek, egy polgármester akkor is felelősséget érez a településén élő fiatalok lehetőségeiért. Ha magát az oktatási intézményt nem is tudjuk helyben biztosítani, azért már tehetünk, hogy a gyerekek és a fiatalok megfelelően eljussanak oda.
Ezért nagyon fontos például a tömegközlekedés megszervezése, a megfelelő buszjáratok és menetrendek kialakítása.
Ma már az is komoly kérdés, hogy a fiatalok hol találnak szórakozási lehetőségeket, hogyan jutnak el ezekre a helyekre, és ami legalább ilyen fontos, hogyan jutnak haza akkor, amikor szeretnének.
Ezek a mindennapi élet szempontjából nagyon fontos kérdések, és egy kistelepülésen komoly kihívást jelentenek.
– Az említett példák jól mutatják, hogy a helyi önkormányzatok felelőssége és tényleges döntési lehetőségei nem mindig esnek egybe. A lakosság érthető módon a polgármestertől vár megoldást, miközben egy közlekedési szolgáltatás átalakítása már több szereplő együttműködését igényli. Hogyan lehet ilyen körülmények között reális fejlesztési célokat meghatározni? Derekegyházon inkább hosszú távú stratégiák mentén dolgoznak, vagy a felmerülő igényekre igyekeznek rugalmasan reagálni?
– Mi nem elsősorban hosszú, írásos stratégiákban gondolkodunk. Inkább áttekinthető célokkal, ábrákkal dolgozunk, amelyekből jól látható, honnan indultunk, hová jutottunk, és milyen eredményeket szeretnénk elérni.
Azt vallom, hogy a túl sok beszéd helyett inkább cselekedni kell. Ha felmerül egy ötlet, gyorsan áttekintjük a várható hatásait, és igyekszünk megvalósítani.
Természetesen vannak olyan ügyek, amelyek nem kizárólag rajtunk múlnak. Egy buszmenetrend megváltoztatásához például egyeztetni kell, kapcsolatokat kell építeni, adott esetben lobbizni kell. Ilyenkor nem biztos, hogy minden elképzelésünk megvalósul, de kitartóak vagyunk, és igyekszünk minden lehetőséget megragadni.
Ami most talán ennél is nehezebb, az a lakosság aktív bevonása.
Több lakossági fórumot szerveztünk, ahol bemutattuk a terveinket, elmondtuk, milyen fejlesztéseket szeretnénk, és kértük az emberek véleményét. Sokszor egészen egyszerű kérdésekben is. Például milyen rendezvényeket szeretnének, milyen fellépőket hívjunk meg, mitől lennének vonzóbbak a közösségi programjaink.
Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy a Covid óta lényegesen kevesebben vesznek részt a rendezvényeken, mint korábban.
És gyakran nem kapunk választ a kérdéseinkre.
Ez elgondolkodtatott. Lehet, hogy rosszul kérdezünk? Lehet, hogy nem a megfelelő módon szólítjuk meg az embereket?
Egyre inkább azt érzem, hogy a korábban jól működő kommunikációnkat újra kell gondolnunk. Meg kell találnunk azokat a formákat és csatornákat, amelyekkel valóban párbeszédet tudunk kialakítani.
Most ezen dolgozunk, és bízom benne, hogy már rövid távon is érzékelhető eredményeket érhetünk el.
– A helyi problémák megoldása sokszor túlmutat egy-egy település lehetőségein. Az önkormányzati érdekképviseleti szervezeteknek ezért kettős szerepük lehet: egyrészt közvetítik a települések tapasztalatait a kormányzati döntéshozatal felé, másrészt lehetőséget teremtenek a polgármesterek közötti szakmai együttműködésre. Ön hosszú ideje aktív szereplője a TÖOSZ munkájának. Miben látja a szövetség legfontosabb hozzáadott értékét, és milyen konkrét előnyöket jelent ez Derekegyház számára?
– A TÖOSZ rendkívül fontos szakmai közösség számomra. Derekegyház már a szövetség megalakulásakor csatlakozott a szervezethez, így amikor 2002-ben polgármester lettem, egy régi tagsággal rendelkező települést képviselhettem.
Magam is hosszú ideje aktívan részt veszek a szövetség munkájában. Korábban a felügyelőbizottság tagja voltam, legalább tíz éve az elnökségi munkában is részt veszek, 2024 óta pedig a Csongrád-Csanád vármegyei tagozat vezetőjeként dolgozom.
A TÖOSZ egyik legnagyobb értékét abban látom, hogy lehetőséget teremt a polgármesterek közötti valódi szakmai párbeszédre.
Amikor leülünk egymással beszélgetni, nagyon gyorsan kiderül, hogy településmérettől függetlenül sokszor ugyanazokkal a problémákkal küzdünk.
Ahogy mondani szoktam: a problémák gyakran ugyanazok, legfeljebb a számok mögött más a nullák száma.
Egy kisebb falu és egy nagyobb város más léptékben működik, de a feladatok, a finanszírozási nehézségek vagy a lakossági elvárások sok tekintetben hasonlóak.
Ha ezeket a tapasztalatokat megosztjuk egymással, sokkal könnyebben találunk megoldásokat. Ami az egyik településen már bevált, abból a másik is tanulhat.
Emellett nagyon fontos, hogy a kormányzati szereplők is komolyan veszik a szövetséget mint érdekképviseleti szervezetet. A TÖOSZ révén hamarabb juthatunk releváns információkhoz, és olyan szakmai kapcsolatokat építhetünk, amelyek a saját településünk működését és fejlődését is segítik.
Ezért tartom lényegesnek, hogy minél gyakrabban találkozzunk, és a párbeszéd ne csupán egy-egy rendezvényre korlátozódjon, hanem folyamatos legyen.
– Az érdekképviseleti munka eredményei gyakran közvetett módon jelennek meg egy település életében. Egy szakmai egyeztetés, egy új kapcsolat vagy egy másik önkormányzattól átvett jó gyakorlat hosszabb távon jelentős előrelépést hozhat, miközben maga a folyamat a lakosság számára sokszor láthatatlan marad. Ön szerint mennyire érzékelik a derekegyháziak a TÖOSZ-ban végzett munkájának jelentőségét? Fontosnak tartja, hogy a polgármester az érdekképviseleti tevékenységéről is rendszeresen tájékoztassa a közösségét?
– Ha őszintén akarok válaszolni, azt kell mondanom, hogy ezen a területen nekem is van mit változtatnom.
Eddig túl keveset kommunikáltam arról, hogy pontosan mit csinálunk a TÖOSZ-ban, milyen kérdésekkel foglalkozunk, miről egyeztetünk, és miért fontos mindez Derekegyház számára.
Mi, polgármesterek pontosan tudjuk, miről szólnak ezek a találkozók, milyen problémákra keresünk megoldást, és milyen jelentősége van az érdekképviseleti munkának. A lakosság számára azonban mindez egyáltalán nem feltétlenül látható.
Korábban talán természetesnek vettük, hogy az embereknek elegendő a döntésekről és az eredményekről értesülniük.
Ma már más világot élünk.
Az információáramlás rendkívül felgyorsult, az emberek pedig egyre kíváncsibbak arra is, hogyan születnek meg a döntések. Milyen előkészítő munka zajlik a háttérben? Milyen akadályokkal találkozik egy polgármester? Miért tart tovább egy-egy fejlesztés, mint azt eredetileg terveztük?
Azt gondolom, hogy az embereknek joguk van megismerni a saját lakókörnyezetüket érintő folyamatokat, és fontos, hogy értsék, mi miért történik.
Ez a TÖOSZ-ban végzett munkámra is igaz. A derekegyháziak valószínűleg nem kaptak tőlem elegendő tájékoztatást arról, milyen jelentősége van ennek az érdekképviseletnek.
Pedig én magam kizárólag pozitív tapasztalatokat szereztem. A szakmai információk, az emberi kapcsolatok és az ország különböző részeiből érkező tapasztalatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy szélesebb látókörrel, több lehetőséget mérlegelve tudjak dolgozni.
Ezt a jövőben sokkal jobban szeretném megmutatni a lakosságnak is.
– A regionális polgármesteri fórum egyik fontos célja, hogy a résztvevők ne csupán az önkormányzati rendszer strukturális problémáiról egyeztessenek, hanem olyan gyakorlati tudást is kapjanak, amelyet közvetlenül hasznosíthatnak a településvezetésben. A programban a vezetői kommunikáció, a társadalmi bizalom és a lakossági párbeszéd kérdései is hangsúlyosan megjelentek. Volt olyan előadás vagy gondolat, amely különösen elgondolkodtatta, esetleg arra késztette, hogy a saját polgármesteri gyakorlatán is változtasson?
– Igen, kifejezetten a kommunikációról szóló előadás volt rám nagy hatással.
Megerősített abban, hogy a kommunikációval nem lehet csak alkalmanként foglalkozni. Ennek a polgármesteri munka rendszeres, tudatos részévé kell válnia.
Már el is kezdtem változtatni ezen, és meglepően pozitív tapasztalataim vannak.
Korábban is sokat használtam a Facebookot egy másik munkámhoz kapcsolódóan, de azzal a témával nehezebben tudtam azonosulni. Emiatt maga a kommunikáció is nehézkesebbnek tűnt.
Most viszont rájöttem valamire: egészen más, amikor az ember önmagát adhatja, és arról beszélhet, ami valóban fontos neki.
Én nem véletlenül lettem polgármester. Nagyon szeretem ezt a munkát, szeretem Derekegyházat, és hiszek abban, amit csinálunk.
Ha erről beszélek, sokkal természetesebben megy a kommunikáció. És talán éppen ettől válik hitelesebbé is.
– Az önkormányzati rendszer jövőjéről szóló szakmai vitákban visszatérő kérdés a helyi autonómia, a feladatok és források összhangja, valamint a központi kormányzat és az önkormányzatok közötti partnerség minősége. Ön több kormányzati ciklus tapasztalatával rendelkezik, így hosszabb időtávból is látja a rendszer működését. Ha lehetősége lenne néhány alapvető változtatást javasolni, melyek lennének azok az első lépések, amelyek valóban megerősíthetnék az önkormányzatok önállóságát és hosszú távú működőképességét?
– Az első és legfontosabb, amit szeretnék hangsúlyozni, hogy az önkormányzatok és a polgármesterek egyik kormánynak sem az ellenségei, de nem is a hűbéresei. Hanem a partnerei.
Mindannyiunknak közös érdeke, hogy az ország településein élő emberek biztonságos, rendezett környezetben, jól működő közösségekben élhessenek.
Ehhez azonban stabil és erős önkormányzatokra van szükség.
Fontos azt is látni, hogy a települések rendkívül különbözőek. Mások az adottságaik, a gazdasági lehetőségeik, a földrajzi és társadalmi körülményeik. Ezeket a különbségeket az önkormányzati rendszer működtetésekor is figyelembe kell venni.
A legfontosabb változtatást a finanszírozásban látom.
Azt tartanám helyesnek, ha az állam a törvényben meghatározott kötelező önkormányzati feladatokat teljes egészében, stabilan és kiszámíthatóan finanszírozná.
Ha egy önkormányzatnak kötelező feladatot kell ellátnia, akkor az ehhez szükséges forrást is biztosítani kellene számára.
A helyi adóbevételeket pedig a települések saját fejlesztéseikre fordíthatnák.
Jelenleg az a probléma, hogy az állami normatívák sok esetben nem fedezik teljes egészében a kötelező feladatok költségeit. Ez nem egyetlen kormányzati ciklus sajátossága. A korábbi szocialista kormányok és a Fidesz-kormányok időszakában is tapasztaltuk ezt a nehézséget.
Ha ezen sikerülne változtatni, az önkormányzatok működése kiszámíthatóbbá válna. Nem a kötelező feladatok finanszírozására kellene felhasználniuk a saját bevételeiket, hanem valóban a településük fejlődésére fordíthatnák azokat.
Számomra ez lenne az első és legfontosabb lépés.
– A helyi önkormányzatok közötti gazdasági különbségek egyik legérzékenyebb kérdése a szolidaritási hozzájárulás rendszere. Ennek kapcsán gyakran felmerül, hogyan lehet egyszerre érvényesíteni a tehetősebb és a szerényebb adóerő-képességű települések közötti szolidaritást, valamint megőrizni a helyi gazdaságfejlesztés ösztönzőit. Ha Derekegyháznak nem kellene szolidaritási hozzájárulást fizetnie, milyen fejlesztésekre fordítaná az így felszabaduló forrásokat?
– Ezt a kérdést egy kicsit meg kell fordítanunk, mert Derekegyház jelenleg nem fizet szolidaritási hozzájárulást.
Mi egy szerény gazdasági lehetőségekkel rendelkező, alapvetően mezőgazdasági jellegű település vagyunk. Az adóerő-képességünk országos összehasonlításban az alsó 20 százalékba tartozik.
Ahogy egy polgármester kollégám fogalmazott, én is szeretnék egyszer eljutni odáig, hogy szolidaritási hozzájárulást kelljen fizetnünk. Mert az azt jelentené, hogy a településünk gazdaságilag megerősödött.
Azt azonban fontos megérteni, hogy egy település adóerő-képessége nem kizárólag a polgármester munkáján múlik.
Természetesen számít a településvezetés kezdeményezőkészsége, a kapcsolatrendszere és az, hogy milyen fejlesztéseket tud előmozdítani. De legalább ilyen fontosak a földrajzi és gazdasági adottságok.
Van-e a településen olyan terület, ahol ipari beruházás valósulhat meg? Vannak-e olyan vállalkozások, amelyek hosszú távon meg tudnak erősödni, fejleszteni tudnak és helyi adóbevételt termelnek?
Derekegyház egy alföldi, agrárjellegű település. Ebből a térségből soha nem lesz Szilícium-völgy, és nem is lehet minden települést ugyanazon gazdasági mérce alapján megítélni.
Ráadásul az elmúlt évek aszályai rendkívül nehéz helyzetbe hozták a mezőgazdaságot. Mi szervesen együtt élünk az agráriummal és a természeti környezettel, ezért közvetlenül érezzük ezeknek a problémáknak a hatását.
Ha a mezőgazdaság gyengén teljesít, annak a helyi gazdaságra és az önkormányzat adóbevételeire is következményei vannak.
Éppen ezért kezdtünk el azon dolgozni, hogyan válhatna Derekegyház hosszabb távon önfenntartóbbá.
Az elképzeléseink már körvonalazódtak, látjuk az utat, amelyen el szeretnénk indulni. Természetesen ehhez még szükségünk van külső segítségre is, de a cél egyértelmű.
– Az önfenntartás gondolata különösen érdekes egy olyan kistelepülés esetében, amelynek gazdasági mozgásterét jelentős részben a mezőgazdaság teljesítménye és a térség természeti adottságai határozzák meg. Ugyanakkor a települések hosszú távú életképességét nem kizárólag a pénzügyi mutatók, hanem az ott élők életminősége, a közösségi kapcsolatok és a helyben maradás feltételei is meghatározzák. Ha néhány évre előretekintünk, milyen Derekegyházat szeretne látni? Mit tekintene valódi eredménynek, és ebben a jövőképben milyen szerepet szán a TÖOSZ-ban végzett szakmai munkájának?
– Azt szeretném, hogy minden település képes legyen biztonságosan fenntartani önmagát, működtetni az intézményeit, és a fejlesztési forrásait valóban fejlesztésre fordítani.
Arra, hogy az ott élők számára komfortosabbá, szebbé, korszerűbbé tegye a lakókörnyezetet.
Derekegyház esetében egy nyugodt, szerethető, jól működő kisfalut szeretnék tovább építeni.
Ehhez természetesen még számos beruházásra szükség van. Az emberek igényei folyamatosan változnak, keresik az újdonságokat, és mindig lesznek olyan területek, ahol fejlesztenünk kell.
Ez nem olyan feladat, amelyet egyszer elvégzünk, és utána hátradőlhetünk. A településfejlesztés állandó munka és folyamatos kihívás.
Éppen ezért vállalok aktív szerepet a TÖOSZ-ban is. Fontosnak tartom, hogy a saját településemen túl más önkormányzatok munkáját is segíthessem, akár szakmai feladatok, akár tisztségek vállalásával.
A szövetségben rendkívül sok tapasztalat, tudás és alkotó gondolat halmozódott fel. Ha ezt a szellemi erőforrást megfelelően használjuk, közösen sokat tehetünk a magyar települések fejlődéséért.
Én ebben hiszek, és ezért szeretnék továbbra is dolgozni.
.
Forrás, fotó: töosz.hu
- Hirdetés -