Kevés ember mondhatja el magáról, hogy két külön sportágban is felért a világ tetejére. Tari László közéjük tartozik. Vízilabdában és úszásban is világbajnoki aranyéremmel írta be magát a sporttörténelembe.
Az ő története nem a múltról szól igazán, hanem arról, ami utána következett.
Arról, hogy mit tesz egy ember, amikor a teste már határokat szab, de a lelke nem hajlandó elfogadni azokat. Több mint hetvenévesen is versenyez. Szenior mezőnyben, ugyanazzal az elszántsággal, ami egész életében hajtotta. Két komoly vállműtéten van túl, olyan beavatkozásokon, amelyek sokak számára egyet jelentenének a visszavonulással. Neki azonban a víz nem egyszerűen sport, hanem több szempontból is lételem.
„Nem tudnám elképzelni az életem nélküle” – mondja egyszerűen, minden pátosz nélkül.
A második műtét után még visszatért a medencébe. Úszott, versenyzett, de már egyre nagyobb áron. Minden mozdulat nehezebb lett, minden tempó több erőt követelt. Eljött az a pont, amikor döntenie kellett. Feladja, vagy új utat keres. Az utóbbit választotta. Ha a karjai már nem bírják úgy, akkor majd viszi őt az uszony.
Így talált rá az uszonyos úszásra, egy teljesen új világra, ahol mindent elölről kellett kezdeni. Az idei CMAS World Championship Finswimming Indoor Masters volt az első világversenye ebben a sportágban. A részvételhez búvárklub-tagság kellett, így csatlakozott az Újpesti TE-hez.
Dunaújvárosban két tesztversenyen bizonyított, így került be a 15 fős magyar válogatottba. Mindössze öt hónapja volt arra, hogy megtanuljon egy új technikát, egy új mozgásformát, egy újfajta gondolkodást a víz alatt.
Az uszony más ritmust diktál. A pipa használata új légzést kíván. A búvárúszás pedig még ennél is többet. Ott a versenyző egyetlen levegővel teljesíti a távot a víz alatt szabad tüdővel. Nem akkor vesz levegőt, amikor ösztönösen tenné, hanem amikor a technika megköveteli, az elrugaszkodás pillanatában. Az 50 métert a legjobbak 15 másodperc alatt teljesítik.
Ebbe a közegbe érkezett meg, öt hónap felkészüléssel, és állt rajthoz hat versenyszámban: 50, 100, 200, 400 és 800 méteren, valamint búvárúszásban. Az eredménye önmagáért beszél: öt ezüstérem és egy bronz.
Az aranyról éppen csak lemaradt. De ez az „éppen” ebben az esetben többet jelent, mint sokaknak egy győzelem.
A magyar csapat egyébként is kiemelkedően teljesített: az éremtábla élén végeztek, olyan erős nemzeteket megelőzve, mint az egyiptomiak vagy a kolumbiaiak. A váltóversenyek különlegessége, hogy a csapattagok életkorának összege számít. Több életkori kategóriában is kimagasló eredmények születtek, sőt világrekord is. Tari László története nem az érmekről szól igazán, hanem arról, hogy mit jelent valamit igazán szeretni, hogy mit jelent kitartani akkor is, amikor már minden ok meglenne arra, hogy abbahagyja. Hogyan lehet újrakezdeni, fájdalommal, bizonytalansággal, de hittel. Arról, hogy a sport nem korhoz kötött. hanem szenvedélyhez. Ő pedig nem lemondott róla, csak talált egy új módot arra, hogy tovább élje. A vízben. Mindig.
- Hirdetés -