Szentesen vannak emberek, akikről nem csupán tisztségeik alapján beszélünk, hanem emlékeik, mondataik és cselekedeteik mentén. Szűcs Lajos ilyen ember volt.
2002-től alpolgármesterként dolgozott Szentes városáért Szirbik Imre korábbi polgármester mellett, csendes határozottsággal, figyelmes jelenléttel és azzal a ritka képességgel, hogy valóban meghallja az embereket.
A korábban pedagógusként és iskolaigazgatóként dolgozó Szűcs Lajos számára az oktatás nem szakpolitikai terület volt, hanem személyes ügy. A szentesi nevelői munka és az oktatás képviseletét hatalmas szakmai erővel és belső meggyőződéssel látta el. Különösen fontos volt számára a roma fiatalok integrációja; a berekháti iskola egykori igazgatójaként pontosan tudta, mit jelent esélyt adni, figyelmet szentelni, türelmesen és következetesen jelen lenni.
Alpolgármesterként az oktatás és az egészségügy ügyei tartoztak hozzá leginkább, de valójában mindenhez volt köze, ami az emberekről és a kultúráról szólt. Amikor a polgármester országgyűlési képviselőként is dolgozott, Szűcs Lajosra többlet feladat hárult. Ekkor egyéb tisztségeiről mondott le, hogy ideje és figyelme Szentesé maradhasson.
Ismert volt jó humoráról, azonnali segítőkészségéről és arról a ritka tulajdonságáról, hogy nem sértődött meg a kritikán. Ha gond volt, nem bűnbakot keresett, hanem a megoldást. Ha dicséret járt volna, sokszor mások kapták – őt ez nem zavarta. A város működése volt számára a fontos.
Újságíróként személyes példát is őrzök róla. Számára az „átlag szentesi ember” nem politikai fordulat volt, hanem a valóság. Meghallotta, mire van igény. Így lett a Széchenyi ligeti futópálya valóban használható: egy szava elég volt ahhoz, hogy tavasszal időben megnyissák a kutat, hogy legyen világítás, hogy ne sötétben fussanak azok, akik munka után, este találnak időt magukra. Apróságnak tűnik – de ezekből az apróságokból áll össze egy élhető város.
Szűcs Lajos kiváló szervező és közösségépítő volt. Hitt az együttműködésben, a párbeszédben és abban, hogy a város nem hivatal, hanem közösség. Amíg ereje engedte, dolgozott érte – csendben, következetesen, emberi hangon.
Szentes történetében sok név szerepel majd. De lesznek olyanok, akikről nem csak azt mondják, tisztséget viselt, hanem azt is; figyelt ránk. Szűcs Lajos ilyen ember volt. Emlékét megőrizzük!
.
Torday Henrietta
Fotó: Városi Visszhang
- Hirdetés -