A tél másképp érkezik a pusztára, mint a városokba. A szél letarolja a határt, a föld megkeményedik, a színek elhallgatnak és a világ fekete-fehérre válik. A puszta ilyenkor nem üres, csak csendesebb. A hó betemeti a nyár porát, elrejti a munkanyomokat.
A tanyák körül a tél mindig igazi próba volt. Tudni kellett, mennyi tüzelő van, meddig elég a liszt, kibírja-e a kút jege reggelig. A tanyasi ember januárban már kevesebbet beszélt, inkább számolt és emlékezett, mert a régi tanya télen befelé élt. Az udvar elcsendesedett, az állatok lehelete párát rajzolt az istálló félhomályába, a házban pedig mindig volt egy sarok, ahol meleg volt. A kemence nemcsak fűtött, hanem időt adott. Mellette javítottak szerszámot, fontak, meséltek. A gyerekek itt tanulták meg, hogy a tél nem ellenség, hanem idő; lassú, súlyos és megkerülhetetlen.
A hó gyakran hetekig megmaradt. Ilyenkor kevesebbet jártak ki, a tanyák magukba fordultak. A téli szokások egyszerűek voltak. Disznóvágás, közös munka, kaláka, ahol nemcsak a hús, hanem a szó is megmelegítette az embereket. A hosszú esték történeteit nem könyvből olvasták, hanem emlékezetből; családi történetek keltek életre, a felmenők élete újra gyökeret eresztett. Ilyenkor beszéltek arról is, melyik tél volt a legnagyobb, mikor maradt el a hó és az mit eredményezett. Ezek a történetek megtartották a tanyasi embereket.
A puszta télen mutatta meg igazán az arcát. A síkság végtelensége, a hó alatti föld türelme, a tanya magánya mind azt mutatta; az ember itt csak vendég.
Ma már kevesebb a tanya. A hó is ritkábban marad meg és a csendet is megtörte az idegen zaj. Mégis, ha kimegyünk a települések határába, ugyanazt érezhetjük. A föld hallgat. A szél mesél. A tél nem siet.
Amikor este a hó visszaveri a hold fényét, a puszta fehérben áll. Olyan, mintha tiszta lap lenne. Mintha minden tél azt kérdezné: mit viszel tovább ebből az életből? A régi tanyasiak tudták a választ. Keveset vittek, de azt mélyen. Meleget a hideg ellen, emléket az idő ellen és a csendet, melyben még ma is meg lehet hallani a hó roppanását a csizma alatt.
- Hirdetés -