Elmúlt Advent negyedik vasárnapja, hamarosan itt a Karácsony.
A legszebb ünnepünk ez. Mindannyian magunkénak érezhetjük, függetlenül attól miben, kiben hiszünk. Valamennyiünk számára lehetőség, hogy a szeretet nevében megünnepeljük összetartozásunkat családunkkal, szeretteinkkel. Megélhetjük a reményeink beteljesedését is: hogy nem vagyunk egyedül, elveszetten a világban.
Számunkra, akik abban hiszünk, hogy Karácsony éjszakáján Betlehemben a Megváltónk született meg, ez az ünnep a családi szeretet mellett keresztény hitünk megélésére is alkalom. Egy különleges, megszentelt alkalom.
Az Advent heteiben egy régmúlt eseményre, Krisztus születésére várakoztunk. Vártunk arra, aki jelen van, aki a miénk.
Hiszem, hogy Jézus születésére nem elég emlékezni. Természetesen el kell mesélni a születés történetét, hogyan keres a Szent Család szállást, a betlehemi jászlat, az angyali szózatot, a pásztorok és a Három Királyok látogatását. Mindezen túl azonban meg kell élni, részesévé kell válni a csodának, ahogyan a Pantokrátor, a Mindenség Ura emberré lesz, megszületik, és sorsunkban osztozva reményt ad.
Mert ahogyan az Úr minden időben elfogadja a bárány vérét a fiúé helyett, úgy Jézus Krisztus is újra és újra a földre száll, most és mindörökké megszületik Betlehemben.
Így várakozunk, várakozhatunk a múltra, az idő és a tér korlátait meghaladva részesei lehetünk a betlehemi születésnek.
S várakozás közben végül mindannyian hazatalálunk.
Mikor Te is hazatérsz a családodhoz, a barátaidhoz Szenteste, – úgy hiszem – a karácsonyi angyal a Te szívedben is megtalálja a szállást az újszülött Jézusnak.
Kívánom, hogy vigasztalást és békét vigyen ajándékba.
Áldott Karácsonyt!
Moderari
- Hirdetés -