Marco Rossi még lábadozik a koronavírus-fertőzésből, de telefonon így is adott interjút a Magyar Nemzetnek. A szövetségi kapitány beszélt arról, mi áll az elmúlt egy év látványos fejlődésének hátterében, aminek köszönhetően a magyar labdarúgó-válogatott kijutott az Európa-bajnokságra, és felkerült a Nemzetek Ligája A osztályába.
– Képes már arra, hogy belegondoljon, hová jutott az elmúlt napok sikereivel a válogatott, s hová jutott személyesen ön is?
– Tudjuk, hogy honnan indultunk, s azt is, hogy hová jutottunk. Két éve a Nemzetek Ligája harmadik osztályában szerepeltünk, ahol ráadásul botladozva kezdtük meg a szereplésünket, s most feljutottunk az elsőbe. Magyarország továbbá a története során először szerepelhet egymást követő két Európa-bajnokságon. Ezek valóban nagy eredmények. Mégis azt mondom, most kell csak két lábbal a földön járnunk. Ez természetesen rám is igaz, s én pontosan tudom, mi a szerepem a sikerekben.
A játékosok érték el az eredményeket, övéké a dicsőség. Mindenekelőtt azért jutottak el idáig, mert – tudom, látom – nagyon szeretik a hazájukat, örömet akarnak szerezni, s az a vágy hajtja őket, hogy a magyar emberek büszkék legyenek rájuk.
Az én és a stábom feladata annyi csupán, hogy igyekszünk megszervezni a közös munkát, kialakítani a csapatszellemet, s a mérkőzésekre a lehető legjobb fizikai és mentális állapotba hozni a játékosokat. Nagyon boldog vagyok, hogy az sikerült.
Európa-bajnoki részvétel és Nemzetek Ligája A osztály. Ide jutott a magyar válogatott
Fotó: Mirkó István
– Egy év alatt, a Wales ellen elszenvedett vereséghez képest bámulatosan sokat fejlődött a válogatott. Minek köszönhetően?
– Több okra vezethető vissza. A Wales elleni vereségből azt a tanulságot vonhattuk le, hogy annak érdekében, hogy versenyben legyünk a nálunknál magasabban jegyzett csapatok ellen, mindenekelőtt fizikálisan kell fejlődnünk. Kilencven percen át, sőt egymást követő mérkőzéseken is bírni kell végig a futást, a harcot, ha arra van szükség, a letámadást, s természetesen ezt szervezetten, csapatként kell végrehajtani. Már beszéltem erről. Egy éve alaposan kielemeztük játékosról játékosra és csapatként is, hogy min kell változtatnunk. Igyekeztünk rámutatni a gyengeségekre, s mindenkinek küldtünk videóval ellátott anyagot.
A játékosok nagyon jól reagáltak erre. Nem sértődtek meg, hanem megfogadták a tanácsainkat, s elvégezték a külön munkát.
A másik eleme a sikereknek, hogy vannak olyan vezéregyéniségei a csapatnak, akikre a többiek hallgatnak. A labdarúgásnak, sőt valamennyi csapatsportágnak ez a lényege. A csapatszellem, amelyet az erős karakterek teremtenek meg.
– Szalai Ádámra gondol?
– Igen, elsősorban őrá. Mélyen igazságtalannak tartom, hogy olyan emberek bírálják őt élesen, akik nem tudják, mert nem élték át, hogyan működik egy csapat. Nem akarom megismételni mindazt, amit róla már többször elmondtam. Legyen elég most annyi, hogy Ádám a csapat érdekében feláldozta magát, az Izland elleni mérkőzésen kockáztatta a súlyos sérülést is, mert úgy érezte, a jelenlétével képes segíteni. Négy-öt hét kihagyás vár rá, remélem, utána jó erőben tér vissza, s a tavasszal kap játéklehetőséget a klubjában, mert szükségünk van rá.
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
- Hirdetés -