147 évvel ezelőtt, 1879. március 12-én hajnalban minden megváltozott. A Tisza pusztító árhulláma betört a városba, hatalmas károkat okozott, és csaknem teljesen elpusztította Szegedet. A katasztrófa a török kor óta a legdrámaibb esemény volt a város történetében, amely egyszerre jelentett tragédiát és egy új korszak kezdetét.
Az úgynevezett szegedi „nagy árvíz” 1879. március 12-én, Gergely napján hajnali két órakor érte el a várost. A víz északról támadt: a Tisza árhulláma Szegedtől mintegy 20 kilométerre, Petresnél átszakította a töltéseket, majd északnyugati irányból, Rókus felől tört be a településre.
A kor egyik legelismertebb szakértője, Lechner Lajos szerint hiába próbálták megerősíteni a várost védő vasúti töltést, a viharral kísért áradat végül mindent elsodort.
A pusztítás mértéke szinte felfoghatatlan volt. A víz 36 200 holdnyi területet öntött el, a város 5458 háza összeomlott, és mindössze 265 épület maradt épen. A mintegy 75 ezer lakos közül 146–151 ember vesztette életét, miközben körülbelül 60 ezer ember vált hajléktalanná.
Szinte az egész város víz alá került, csupán a legősibb városrész, a Palánk maradt szárazon, ahol a Dömötör-templomkörnyéke és az Oskola utca magasabban fekvő részei ellenálltak az árnak.
A katasztrófa azonban nemcsak pusztítást hozott. A víz három hónap múlva, a folyamatos szivattyúzások után kezdett apadni, de addigra egyértelművé vált: a régi Szeged eltűnt, és egy új város születhet a romokból. A tragédia után átfogó városépítési program indult, amely a modern Szeged alapjait teremtette meg.
A pusztítás és az újjászületés kettősségét szimbolikusan ábrázolja Pásztor János szobrászművész két alkotása is, amelyek a Szegedi Városháza előtt állnak. Az 1932-ben felállított emlékszobrok az építő és a pusztító víz alakját jelenítik meg.
A történteket két nagy író is megörökítette az utókor számára: Mikszáth Kálmán és Jókai Mór írásaikban számoltak be a tragédia hatásáról.
Az 1879-es árvíz akkora törést jelentett a város életében, hogy a szegediek még évtizedekkel később is „a Víz előtt” és „a Víz után” kifejezésekkel jelölték a múlt eseményeit. A pusztító árhullám tehát nemcsak rombolást hagyott maga után, hanem egy új, modern város megszületésének kezdetét is jelentette Szeged történetében.
Fotó: Fortepan / Bojár Sándor
- Hirdetés -