Február 1-jén, a Tisza élővilágának emléknapján Szabó István a folyó partjáról üzent: a 2000-es ciánszennyezés tragédiája máig figyelmeztet, ugyanakkor a folyó példája azt is megmutatja, hogy a természet képes az újjászületésre – ha az ember felelősséggel viselkedik.
A Tisza partján állva idézte fel Szabó István azt a környezeti katasztrófát, amely 2000. január 30-án rázta meg az országot és egész Közép-Európát. Az Aurul bányavállalat víztározójának átszakadása után több mint százezer köbméternyi ciánnal és nehézfémekkel szennyezett víz ömlött a folyóba, végigsöpörve annak élővilágán.
„Ez a mi folyónk akkor szinte teljesen megsemmisült, de mégis csoda történt” – fogalmazott Szabó István. Mint mondta, a Tisza képes volt megújulni: visszatért a tiszavirágzás, újra benépesült hallal, madarakkal és számtalan más élőlénnyel, és ma ismét élettel teli arcát mutatja.
.
A február elsejei emléknap azonban nem csupán a múlt tragédiájáról szól. Szabó István szerint ez a nap figyelmeztetés is arra, hogy az emberi felelőtlenség milyen pusztítást képes okozni. „Ez az emléknap felhívja a figyelmünket arra, mennyire fontos a környezetvédelem, és arra is, hogy cselekedeteinkkel mennyire befolyásoljuk az élővilág sorsát” – hangsúlyozta.
A Tisza folyó története egyszerre intő jel és reménykeltő példa. Megmutatja, hogy a természet sérülékeny, ugyanakkor azt is, hogy képes az újjászületésre, ha teret és védelmet kap. A folyó ma újra Szentes és a térség egyik legnagyobb természeti kincse, amely közös felelősségünk.
„Vigyázzunk rá, őrizzük meg ezt a csodás tájat az unokáinknak” – zárta gondolatait Szabó István. A Tisza élővilágának emléknapja így nemcsak emlékezés, hanem egyértelmű üzenet is: a jövő azon múlik, hogyan bánunk a természettel ma.
- Hirdetés -