Advent utolsó hétvégéje mindig különös csendet és várakozást hordoz magában; már közel a karácsony, mégis van idő megállni, kérdezni, figyelni. Ebben a lelki időszakban beszélgettünk Fehér Csaba református lelkipásztorral, a Szentesi Református Nagytemplom lelkészével. Az interjúban szó esik az advent valódi üzenetéről, a gyülekezet mindennapjairól, valamint arról, hogyan lehet a rohanó világban megőrizni az ünnepre készülődés belső csendjét.
– Hogyan készül fel a gyülekezet a karácsonyi ünnepkörre a szentesi Református nagytemplomban?
Gyülekezetünk számára az advent nem a sürgés-forgásról szól, hanem a Krisztusra figyelő csend megtalálásáról. Mind a négy héten adventi istentisztelettel, bibliaórával és közös imádsággal készülünk, hogy várakozásunk méltó legyen ésszívünkben is megszülessen az, akit ünneplünk. Fontosnak tartjuk, hogy ne a díszek, hanem az Ige világossága legyen a templom és a szív igazi ékessége. A gyermekek szolgálatai, a gyülekezeti énekkar és a családi alkalmak mind segítik, hogy a karácsony ne csak egy program legyen, hanem lelki úttá váljon.
– Mit jelent Önnek lelkészként és hívő emberként a karácsony valódi üzenete?
Karácsony számomra annak bizonyossága, hogy Isten nem elvont magasságokból szól hozzánk, hanem belépett a világunkba Jézus Krisztusban. A kegyelem testet öltött. Ez azt jelenti: Isten vállalta a közelséget, a törékenységet, sőt a szenvedést is, hogy mi hazatalálhassunk Hozzá. Karácsony a kegyelem ünnepe, annak az örömhíre, hogy nem kell keresnünk Istent, hanem Ő hajol le hozzánk a Fiúban.
– Milyen szerepe van a közösségnek az ünnepek idején, különösen azok számára, akik egyedül vagy nehéz helyzetben vannak?
Jézus Krisztus tanítványi közösséget alapított(Egyház), nem magányos hitet. Az ünnepek idején különösen fontos, hogy a gyülekezet olyan lelki otthon legyen, ahol senki nincs egyedül. Igyekszünk odafigyelni azokra, akik gyászolnak, betegséggel küzdenek, vagy hiányzik mellőlük a családi kör. A közösség csendes odafigyelése, egy meghívás az ünnepi asztalhoz, egy imádságban kimondott név… -sokszor ezek hordozzák és hirdetik Jézus Krisztus szeretetét a legérzékelhetőbben.
– Melyik az a bibliai igevers vagy tanítás, amely különösen közel áll Önhöz karácsony kapcsán és amelyet szívesen megosztana?
Számomra különösen kedves a János 1,14. „Az Ige testté lett, közöttünk lakott… és mi láttuk az ő dicsőségét.” Ebben az egy mondatban ott van karácsony teljes evangéliuma. Isten nemcsak szól, hanem jelen van. Nemcsak megígéri a szabadítást, hanem elhozza. Nemcsak világosságról beszél, hanem maga a világosság, amely bevilágítja életünk legsötétebb részeit is.
– Milyen üzenetet hordoz az újév a református hit szemszögéből?
A református hit mindig Isten szuverenitására emlékeztet: az idő az Úré. A mi esztendeink az Ő kezében vannak. Az újév arra tanít, hogy nem önmagunkból indulunk ki, hanem Isten ígéretéből. Ő az, aki megtart, vezet, int és bátorít. Az újév így nem „tabula rasa”, hanem hála és bizalom: Isten hűsége folytatódik.
– Hogyan segíthet a hit abban, hogy az emberek reménnyel és új célokkal kezdjék az új esztendőt?
A hit nem optimizmus, hanem bizalom. Tudjuk, kiben bízunk (2Timóteus 1,12). Aki Krisztusra tekint, az nem elszakad a valóságtól, hanem megtanul benne járni: józansággal, mégis reménységgel. A hit azért tud új célokat adni, mert előbb új identitást ad. Ha tudom, hogy Isten gyermeke vagyok, akkor az életem nem véletlenek sodrása, hanem küldetés. Innen születik az újrakezdés ereje.
Áldott ünnepi készülődést, kegyelemteljes, meghitt karácsonyt kívánok!
- Hirdetés -