Lapozzunk vissza 98 évet, és képzeljük el, milyen volt Szentesen, amikor a Horváth Mihály Gimnázium udvara a megye legmenőbb bemutatótermévé alakult! Az 1927. október 1–8. között Szentesen megrendezett Tiszavidéki Mezőgazdasági, Ipari, Kereskedelmi és Kulturális Kiállítás rendkívül jelentős esemény volt a város életében. A mezőgazdasági gépbemutató a kiállítás egyik kiemelt része volt, a korabeli agrárfejlesztési törekvéseket tükrözve.
Amikor a Traktor volt az Instasztár
A kiállítás igazi sztárjai a Mezőgazdasági Gépbemutatón sorakoztak fel. Felejtsd el a mai okostelefonokat és drónokat – 1927-ben a gépbemutató volt az igazi “Tech-Expo.”
Az udvar közepén gőzös aratógépek, cséplőgépek és az első, igazán erős traktorok álltak. Ezek az “vasmonstrumok” olyan erővel és sebességgel kecsegtettek, amiről az öreg gazdák még csak álmodtak. A kiállítók, mint a helyi Kardos gépraktár, olyan eszközöket kínáltak, amelyek alapjaiban változtatták meg a vidéki élet ritmusát. A nagygépek zúgása, az alkatrészek olajszaga a modernizáció himnuszát zenélte. Nem csak bámészkodtunk; ott álltunk mind, gyerekek és felnőttek, és megértettük, hogy a gépesítés nem luxus, hanem a túlélés záloga.
Kormányzó és Tánc: A Nagy Nyüzsgés
Persze a mezőgazdasági technológia bemutatása csak a fél siker volt. A Tiszavidéki Kiállítás igazi közösségi élmény volt, tele fesztiválhangulattal.
A kiállítás megnyitása már önmagában is történelmi pillanat volt: Mayer János földművelésügyi miniszter adta át a rendezvényt, és nem sokkal később, október 2-án pedig a fővédnök, Horthy Miklós kormányzó úr is megtisztelte látogatásával Szentes városát! Ez a nap a város életének egyik legnagyobb eseményévé vált.
De a technikai bemutatók és a politikai nagyságok mellett a kiállítás a helyi tehetségek fellegvára is volt. Itt mutatták meg az iparosok és kézművesek, hogy a minőség nem csak a főváros kiváltsága. Olyan mesterek is itt kaptak elismerést, mint Berényi Bálint fazekas, aki a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara oklevelét is elnyerte.
Az egész rendezvény egy óriási összetartozás-érzést szült: itt mutattuk meg az országnak, hogy a szentesi mezőgazdaság és ipar nem csak életben van, de fejlődőképes, büszke és erős.
Napra pontosan 98 éve a kiállítás bezárt, a gépek elindultak a tanyák felé, de a hír a városról messzire szállt. 1927 ősze nem csak a termésről szólt, hanem a közös reményről és az akaratról, hogy építsük a jövőt – akár egy új, csillogó acélból készült aratógéppel, akár egy új kerámiával. Ez a nosztalgia a szentesi „happy end” egyik legszebb fejezete.
Fotók: Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / Pölös István gyűjteménye
- Hirdetés -