A gyerek ne egyen?!
Az indulat nem jó tanácsadó, igyekszem is magam türtőztetni. Nem sikerül mindig.
Ma reggel is így jártam, romokban a harmóniám.
Abban a – talán téves – hitben éltem Szentesen, hogy itt a normalitás uralkodik jobb és baloldalon egyaránt. Tudtam, tudom persze, hogy Falu Bolondja itt is van, de eddig nem vettem észre, hogy a város működésébe különösebben beleszólt volna.
Választópolgárként elégedett voltam ezzel a helyzettel. Nem értettem mindig egyet mindennel, de együtt tudtam élni azzal, ami a közösségünkben történt.
A változás szele azonban, – a közelgő önkormányzati választási kampánnyal együtt – Szentest is elérte. A Falu Bolondja itt is elkezdett közügyeket „megoldani”.
A szentesi önkormányzatnál szárba szökött az ötlet, hogy az a gyermek, akinek a szüleje elmaradt az étkezési díjjal, ne kapjon enni az önkormányzati konyháról; az iskolában a konyhás néninek el kellene zavarni a kisdiákot az ételosztásról. Állítólag a Képviselő-testület egyik bizottsága már tárgyalta a javaslatot, vegyes fogadtatással.
Hol is kellene hozzáfogni annak magyarázatához, hogy ez az ötlet miért szamárság?
Azzal kezdeném talán, hogy az emberség, az emberiesség legelemibb követelménye, hogy gyereket nem hagyunk nélkülözni, különösen akkor nem, ha megtehetjük, hogy segítsünk.
A javaslat tehát elsősorban embertelen. (Nem véletlenül berzenkednek a konyhás nénik.)
Ha van még valaki, akit győzködnöm kellene, akkor leírnám, hogy a gyermekétkeztetésről a települési önkormányzat köteles gondoskodni. Ez törvényes kötelezettsége a városnak, nem választás kérdése. A jogszabály azt sem teszi lehetővé, hogy a város válogasson: minden szentesi gyereket meg kell etetni.
Amennyiben a szülő nem tudta befizetni a térítési díjat, mert nem volt pénze, vagy csak egyszerűen elmulasztotta, azt a városnak a szülővel kell elrendeznie.
A gyermekek védelméről szóló törvény szerint ilyenkor behajtási eljárást kell indítani, annak eredménytelensége esetén a követelést – behajthatatlanság jogcímén – a városnak le kell írnia.
Mit mondhatnék még?
A jelenlegi kormányzati adminisztráció egyik legelső intézkedése a gyermekétkeztetéshez kapcsolódott. A polgári kormány azt mondta, hogy Magyarországon gyerek nem maradhat éhesen. A mondáshoz még egy nagy köteg pénzt is tett minden önkormányzat asztalára.
Erre a szándékra, döntésre személy szerint büszke vagyok. Ezek vagyunk mi magyarok – szerintem.
Súgva mondom, de remélve, hogy meghallja, akinek kell: egy ilyen szándék mellett ellenzéki érzületű politikusként sem szégyen kitartani.
Lokálpatriótaként nem lelkesedek azért az ötletért, hogy – a szomszéd vár mintájára – a gyerekeken vegyen bárki elégtételt az önkormányzat vélt, vagy valós sérelmeiért. Méltatlan ez Szenteshez.
Adófizető állampolgárként pedig bíztatnám a város vezetését: a gyerekek étkeztetésének árát, ha úgy hozza a sors, nyugodtan pótolják csak az én befizetett forintjaimból.
Ha nem fizettem még eleget, erre a célra külön is adok szívesen.
- Hirdetés -