Vélemény

Moderari: komoly leckét adtak abból, hogy hogyan érdemes élni

Akhilleusz, a görög.

A nyaralás alatt élményt gyűjtünk. Tervezünk sok mindent, néhány dolog pedig csak úgy megtörténik az emberrel. Néha ezek a legjobbak; az Életnél jobb utazásszervező nem nagyon van.

Én is begyűjtöttem a magam váratlan élményét, találkoztam a tengerparton Akhilleusszal.

Nem, természetesen nem a mürmidónok legendás vezérével, Thetis és Péleusz fiával. Az én Akhilleuszom egy egyéves forma, vasgyúró görög kisfiú, aki a szüleivel töltötte el a vasárnapot a tengerparton.

Nagyon helyes volt a kiskölyök a sötét göndör hajával és a kreol bőrével, ahogy nevetve hempergett a hullámverésben, de a történetemnek mégsem ő a főhőse, hanem az édesapja.

Akhilleusz papája jól láthatóan koldusszegény volt, ahogy egyébként a görögök legnagyobb része is.

A parkolóban kipakolta az ütött-kopott kisteherautóból a családot, és leballagott a tengerpartra. Elővett egy olyan napernyőt, aminek rozsdás volt a szára, fakó, néhol foltos volt a vászna, és szépen felállította. Lerakta a takarót-törölközőt, és a feleségével leültek az árnyékba. Mosolyogva nézték a tengert, és Akhilleuszt szólongatták néha, ha már lapáttal ette a homokot.

Nem értettem.

A parkolóban olyan lepukkant görög autók álltak, hogy az itthon lesajnált Suzukink ragyogott köztük, mint a drágakő.

Mégsem szomorkodott azon a parton senki, aki megéhezett előkapta az otthoni elemózsiát, fürödtek, beszélgettek, és nevettek. Az én zavarom teljes volt, de a feleségem szerint nem történt ott a strandon semmi rendkívüli, csak ezek az emberek kihozták a napból, amit lehetett.

Minden okuk megvolt a panaszkodásra, – sokkal több, mint nekünk magyaroknak – de ők mégis azt választották, hogy élvezik az életből mindazt, amit az megadott – vagy amit még meghagyott.

Tudom, hogy banálisan hangzik, de ettől nekünk is volt ott egy igazán szép napunk. Innen Magyarországról ez kész őrületnek tűnik, de ekkora pozitív kisugárzással én sem tudtam mit kezdeni.

Láttam, hogy a kopott, rozsdás, öreg napernyő árnyékába éppúgy be lehetett húzódni, mint a vadonatújéba, és a tenger onnan is éppolyan türkizkék volt, mint a lengyel barátaink csillogó lakóbuszából.

Görögországban nincs jogállamisági probléma, az uniós forrásokat sem függesztette fel senki, a szegény görögök mégis teljesen legatyásodtak. Nekem viszont még így is komoly leckét adtak abból, hogy hogyan érdemes élni.

Köszönöm Akhilleusz, köszönöm Görögország!

Ha TE is láttál valami érdekeset, bosszantót, király dolgot, szépet, írd meg nekünk a szerkesztoseg@cs3.hu-ra, vagy Facebook üzenetben!


- Hirdetés -

Hasonló bejegyzések

Stefan Streit: Várok, amíg elcsendesednek a politikai hullámok!

cs3_szerk2

Arctalan bátorság – avagy miért lett bátorság ma a gyávaság? 

cs3_szerk2

Schauer Viktor László: Aki itthon reklamál, javaslom menjen ki nyugatra!

cs3_szerk2

Hámori Tamás: Ha Magyar Péter így folytatja, el sem jut a választásokig, zárt osztályra kerül

cs3_szerk2

Ábrahám Róbert: Papokra és szerzetesekre támadnak, miközben szeretetországról prédikálnak

cs3_szerk2

Szénászky Zsolt: A tények alapján döntsünk, ne a hangulat sodrása szerint + VIDEÓ!

cs3_szerk2

Hont András: Érdemesebb lenne egy kicsit kisebb arccal nyilatkozni a várható jövő évi esélyekről

cs3_szerk2

Moderari: Tegnap, Ma, Holnap.

cs3_szerk2

Charlie Kirk meggyilkolása utolsó figyelmeztetés kell legyen itthon is!

cs3_szerk2