Külföld

Megbékélés helyett megint kiújult a szerb–koszovói konfliktus

Aleksandar Vucic szerb köztársasági elnök a legmagasabb harci készültségbe helyezte a szerb hadsereget, miután több észak-koszovói településen is zavargások törtek ki, melyekben a KFOR huszonöt katonája – köztük magyarok is – megsérült. A helyzet ismét feszült, nem először, Koszovó miatt a szerbek és az albánok régóta csatároznak.

Április 23-án négy észak-koszovói településen tartottak előre hozott polgármester-választást, ugyanis a települések vezetői novemberben egy Szerbia és Koszovó közötti vita miatt lemondtak tisztségükről. Mivel a szerbek többsége nem vett részt a választásokon, a részvételi arány mindössze 3,5 százalékos volt, viszont a leadott szavazatok alapján a települések élére albán polgármesterek kerültek.

A helyi szerbek és Belgrád is elfogadhatatlannak nevezte, hogy egy ilyen alacsony részvétel mellett lezajlott választást Pristina és a nemzetközi közösség is legitimnek nevez.

A koszovói szerbek azt követelték, hogy a kormány nyilvánítsa semmisnek az áprilisi polgármester-választást, és tegye lehetővé, hogy továbbra is szerbek vezessék a településeket. Albin Kurti miniszterelnök azonban annak ellenére, hogy a múlt hétvégén több külföldi diplomata is a helyzet rendezését kérte tőle, a közösségi médiában vasárnap azt írta: a megválasztott polgármesterek minden állampolgár ügyeit figyelembe veszik majd.

Ezt követően szabadultak el az indulatok. A szerbek tiltakozása múlt pénteken kezdődött, amikor Zvecan, Leposavic és Zubin Potok újonnan megválasztott, albán nemzetiségű polgármesterek megpróbálták elfoglalni hivatalaikat. A helyi szerbek nem akarták beengedni az önkormányzati épületekbe az új polgármestereket, mert nem értenek egyet azzal, hogy a többségében szerbek lakta településeket albánok vezessék, olyan emberek, akiket nem ők választottak meg. A koszovói rendőrség különleges egységei a helyszínre vonultak, és könnygázzal igyekeztek feloszlatni a tömeget.

Aleksandar Vucic szerb elnök pénteken arról beszélt, hogy szerinte a rendőrök erőszakosan léptek fel a koszovói szerbekkel szemben, ezért beavatkozásra kérte a NATO-misszió csapatait. Emellett bejelentette, hogy a legmagasabb harci készültségbe helyezte a szerb hadsereget, és elrendelte, hogy egyes egységei induljanak el a szerb–koszovói határ felé, hogy szükség esetén közbe tudjanak lépni.

Mi áll a szerbek és a koszovói albánok ellentétének hátterében?

Koszovóhoz meglehetősen erős a szerbek és az albánok kötődése is. Bonyolítja a helyzetet, hogy a régió hosszú évszázadok óta vegyesen lakott, de gazdaságilag igen értékes, és mindkét nemzet történetében hősi küzdelmek színtere. Egyrészt Koszovó volt a 12. században megalakult első szerb állam egyik magterülete, és itt zajlott a szerb Mohácsként elhíresült rigómezei csata 1389-ben. Ugyanakkor Koszovóban alakult meg az albán nemzeti ellenállást összefogó, az önálló Albánia megteremtéséért harcoló hazafias szervezet, a Prizreni Liga is 1878-ban.

Az oszmán hódítás hatására az itt élő albánok muzulmán hitre tértek, a szerbek viszont inkább kivándoroltak, így a terület fokozatosan mohamedán, tehát albán többségűvé vált. Ez az állapot a mai napig fennmaradt, sőt az albánok aránya folyamatosan növekszik.

Koszovó a 20. században előbb a Szerb Királyság, majd – a királyi, később szocialista – Jugoszlávia része volt. Josip Broz Tito vezetése idején egyfajta autonómiát kapott, de nem emelték tagköztársasági rangra, mellyel csak Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Macedónia, Bosznia-Hercegovina és Montenegró rendelkezett. Mindamellett a koszovóiaknak a magyar Vajdasághoz hasonló módon saját közigazgatásuk volt, akár választott tisztségviselőik is lehettek.

Annak ellenére, hogy ebben az időszakban a koszovói albánok kulturális lehetőségei, életfeltételei jelentősen javultak, azok nem tudtak teljes mértékben integrálódni a jugoszláv államba. Olyannyira nem, hogy 1981-ben széles körű zavargások törtek ki annak érdekében, hogy a régiót emeljék tagköztársasági szintre – mely az elszakadás előszobáját jelentette volna. A tüntetéseket a többségében szerbekből álló rendőrség kemény kézzel fojtotta el, mely a későbbi mély ellentétek kiindulópontjául szolgált.

A későbbi jugoszláv, majd szerb elnök, Slobodan Milosevic volt a leghangosabb szószólója annak az irányzatnak, mely az albán követelések következetes elutasítását, Koszovó szorosabb ellenőrzését, valamint „kiváltságainak” visszanyesését követelte. Voltak persze más problémák is. A tagköztársaságok többsége egyre inkább terhesnek érezte a rendkívül elmaradott régió fejlesztése miatti többletforrások folyósítását, így azok fokozatosan elapadtak, még nagyobb elégedetlenséget kiváltva a helyi lakosságból.

1989-re a feszültség kézzelfoghatóvá vált, az albán tüntetők szinte naponta összecsaptak a hatóságokkal. Hozzájárult ehhez, hogy Milosevic időközben teljesen felszámolta a koszovói autonómiát. Erre válaszul az albánok illegitimnek minősítették a jugoszláv intézményeket és saját intézményrendszert hoztak létre.

A Belgrád és Pristina közötti ellentét rövid idő alatt olyan nagyra nőtt, hogy Jugoszlávia szétesésekor Ibrahim Rugova vezetésével az albánok kikiáltották a független Koszovói Köztársaságot és 1992-ben elnökválasztást is tartottak, melyet Rugova nyert meg.

Mind a függetlenség kinyilvánítását, mind a választások eredményét egyedül Albánia ismerte el, a nemzetközi közösség nem, arra hivatkozva, hogy Koszovó korábban nem volt jugoszláv tagköztársaság, ezért nem volt joga az egyoldalú kiváláshoz sem.

A tényleges háború a felek között mindazonáltal még évekig váratott magára. A Rugova-féle kompromisszumkereső, a passzív ellenállás eszközét használó irányvonal mellett létrejött egy jóval radikálisabb, az albán érdekeket fegyverrel érvényesíteni kívánó csoportosulás, mely elsősorban a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) nevű paramilitáris szervezetben öltött testet. Az 50 ezer fősre duzzadó, gerillaharcmodorral küzdő UCK számos terrortámadást hajtott végre rendőrök és civilek ellen is, és 1998-ra Koszovó egy nagy szeletét ellenőrzése alá vonta.

A szerb vezetés kemény válaszcsapás mellett döntött, amivel kirobbant az 1998-1999-es háború. A jugoszláv hadsereg első lépésként megkezdte az albánok eltávolítását Koszovóból, nem éppen a legbékésebb eszközökkel. Több százezren menekültek a szintén szakadék szélén táncoló, felfoghatatlanul szegény és elmaradott Albániába, valamint Macedóniába.

Az Egyesült Államok előbb megpróbálta tűzszünetre bírni a feleket, ehhez azonban a szerbek nem voltak hajlandók csatlakozni. A diplomáciai kudarc után következett Szerbia NATO- és ENSZ-felhatalmazás nélküli bombázása, mely pár hét alatt olyan komoly károkat okozott, hogy a jugoszláv hadsereg kénytelen volt kapitulálni. Ezután vette kezdetét Koszovó nemzetközi megszállása. Az ENSZ megszállási övezetekre osztotta a területet, ahol a határvédelmi feladatokat azóta is főként külföldi katonák látják el. A megtorlásoktól tartva mintegy kétszázezer koszovói szerb lakos menekült el a tartományból.

Koszovó 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét Szerbiától, azonban Belgrád azóta sem ismeri el független államnak, és saját déli tartományának tekinti a területet. A koszovói függetlenséget Oroszország és Kína mellett az EU-s Spanyolország, Szlovákia, Románia, Görögország és Ciprus sem ismeri el (érhető okokból, hisz ezen országokban nagyszámú nemzeti kisebbség él).

A szerbek és a koszovói albánok között a kapcsolat rendezéséről 2013-ban kezdődött párbeszéd brüsszeli közvetítéssel, ennek azonban eleddig kevés gyakorlati eredménye látható.

Van esélye egy újabb háború kirobbanásának?

A rövid válasz az, hogy van. Ennek azonban meglehetősen alacsony a valószínűsége több okból is. Az egyik ok az, hogy Szerbia alapvetően nem érdekelt a háború kirobbanásában, mivel az egyik legfontosabb külpolitikai célja az EU-hoz való csatlakozás (az ország 2014-ben hivatalos tagjelölti státuszt kapott), ami egy fegyveres konfliktusban való részvétel esetén teljesen ellehetetlenülne. Az ügy katonai „megoldását” nehezítik továbbá a Koszovóban állomásozó NATO-csapatok, melyekkel Belgrád aligha akar konfrontációt vállalni.

Szerbia egyébként meglepően jó kapcsolatot ápol a NATO-val, melyhez ugyan nem kíván csatlakozni, de számos általa meghirdetett programban (pl. Partnerség a békéért) részt vett már, illetve tagja az észak-atlanti szövetség alá tartozó Euroatlanti Partnerségi Tanácsnak is.

A mostani konfliktust, úgy néz ki, sokkal inkább a koszovói albánok szítják. Ahogy Demkó Attila, az MCC geopolitikai műhelyének vezetője kifejtette, Albin Kurti koszovói miniszterelnök több határt is átlépett – ez most egyértelműen albán provokáció. Hozzátette, jelenleg nem valószínű, hogy háború lesz Koszovóban, ugyanakkor addig béke sem lesz, amíg a szerbek lakta területeket vissza nem csatolják Szerbiához, és ameddig az albánokkal meg nem értetik, hogy a szerb templomokhoz, emlékhelyekhez nem érhetnek hozzá máshol sem.

„Az albánok sokat szenvedtek korábban – de most ők az agresszorok. Van ez így, az áldozatból lesz az agresszor” – fogalmazott a biztonságpolitikai szakértő.

Magyarország abban érdekelt, hogy a szomszédságunkban, a Nyugat-Balkánon béke és nyugalom legyen – írta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn a közösségi oldalán a Koszovóban kitört összetűzésekkel kapcsolatban. A tárcavezető hozzátette: „Mi teszünk is ezért, hiszen katonáink százával szolgálnak Koszovóban és Bosznia-Hercegovinában.”

Forrás: hirado.hu
Fotók: MTI/EPA/Georgi Licovszki – Anadolu Agency via AFP.



- Hirdetés -

Hasonló bejegyzések

Kreml: Oroszország és a NATO összecsapásához vezet, ha a Nyugat csapatokat küld Ukrajnába

Szabó Viktor

Hat ország agrárkamarája tiltakozik az EU mezőgazdasági politikája ellen

Szabó Viktor

Szijjártó Péter: el kell kerülni az ukrajnai háború és a közel-keleti konfliktus eszkalálódását

Szabó Viktor

Gazdák vonultak utcára Hollandiában, több autópálya forgalma akadozik

Szabó Viktor

Az olasz gazdák Brüsszelbe indultak tüntetni, és traktoraikkal Rómát is be akarják venni

Szabó Viktor

Varga Judit: Magyarország nem enged a zsarolásnak

Szabó Viktor

Varga Mihály: újabb uniós utalással 53 milliárd forint érkezett Magyarországra

Szabó Viktor

Donald Trump győzött az első republikánus előválasztáson

Szabó Viktor

Orbán Viktor szövetségese nyerte a szerbiai választásokat

Szabó Viktor

Honlapunk megfelelő működéséhez „sütiknek” nevezett adatfájlokat (angolul: cookie) kell elhelyeznünk számítógépén, Ön bármikor módosíthatja ezeket a beállításokat a böngészőjében. Elfogadom Olvasd tovább