„Nemcsak természeti katasztrófák, járványok, háborúk sújtják a világot, hanem egy ideológiai háború is zajlik, amelyben egyebek között olyan alapvetéseket próbálnak megtagadni, mint a női és férfi szerepek, a család, a házasság és hosszan sorolhatnánk. Erre utalt az imént?
Az emberiség történetének különféle korszakaiban rendszeresen találkoztunk az ifjúság lázadásával, amikor nemet mondanak egy korábbi rendszer tradicionális előírásaira és tudatosan elkezdik kialakítani a saját útjukat. Új normarendszert akarnak kiépíteni, máshogy öltöznek, máshogy viselik a hajukat, más zenét hallgatnak. Ilyen volt a közelmúltból például a hippikultúra, a rockerek vagy a metro-személyiségek. Ami viszont most zajlik, az egészen más, mert itt a teremtéstörvényt akarják semmisnek tekinteni, a tudományos tényeket, a biológiai alapvetéseket próbálják felülírni. A genderelmélet, mely szerint nem elrendelés, hogy férfinak és nőnek születünk, hanem megválaszthatjuk a saját nemünket, egy »kulturális csinálmány«, amely rá akarja erőltetni az álláspontját a közgondolkodásra.
Melyik korosztály van kitéve a leginkább az efféle érzékenyítésnek?
A fiatalok alapvetően jó táptalajnak bizonyulnak, ugyanis általában náluk van a töréspont, náluk tud leginkább a felszínre törni az új, a más, ami eltér a korábbitól. Azt látom, hogy ennek az ideológiai csatározásnak a legveszélyeztetettebb rétege a 14–18 éves korosztály. A tinik ekkor szeretnének választ kapni a legfontosabb kérdésre, ki is vagyok valójában? Amit eddig otthonról hoztak magukkal, az ekkor mind szinte darabjaira hull, összekavarodik, kutyulmány lesz, majd rendeződik, és újra felépül. Ez teljesen normális, hiszen ez az identitáskeresés időszaka. Ebben a zaklatott, kereső, úgynevezett nemi diszfóriás állapotban a legkönnyebb a szabados ideológiákkal megtéveszteni őket.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
- Hirdetés -