Táborosi István több alkalommal megteszi hetente a Baks és Ópusztaszer közötti utat. Idén nyáron viszonylag sok gólyapár fészkelt ezen a szakaszon, így nem lehetett figyelmen kívül hagyni a magyarok kedvenc, kelepelő madárcsodáit. Június elején az út mentén három kis fióka volt az egyik fészek alatt a földön. Nem sokan tudnánk elmenni mellettük, és Táborosi István sem tudott. A visszafelé vezető úton megállt, de addigra már sajnos csak egy kisgólya volt életben. Több illetékes menhelynek is szóltak, de az adott pillanatban nem tudtak érte menni. Mit volt mit tenni, hazavitték, és tüzetesen tanulmányozták a gólyák táplálását. Még aznap be is vásároltak, és elkezdődött a harc a fehér kis gombolyag megmentéséért. Csinos kis lakhelyet kapott az udvaron, ahol az ott élő kutyával, azonnali barátságot kötött. Gyorsan terjedt a hír Bakson, hogy Istvánéknál egy aprócska gólya nevelkedik, és mindenki kíváncsian várta, mi lesz a sorsa. Folyamatos figyelmet és gondos törődést kapott, és a gyorsan kötött kutyabarátság is elmélyült, így soha sem volt egyedül. A védőhálónak köszönhetően teljes biztonságban volt a gazdái udvarán éjszaka is. A nyár végére már felnőtt, megerősödött és teljes mértékben megszokta az emberek közelségét. A befogadó család is fellélegzett, de jött az újabb aggodalom, hiszen a repülés tudományát is el kellene sajátítania. Szerencsére ez sem okozott sok fejtörést, hiszen önmagától próbálgatta a szárnyait, és a család is kért segítséget. Rövid időn belül megtette az első köröket a falu felett. Egyre nagyobb távolságokat repült be és a nyár végére már mindenki ismerte Bakson Tónit, a gólyát. Mivel emberek között nőtt fel és ők táplálták, teljesen természetesen mozgott közöttük. A reggeleket a buszállomáson kezdte kecses léptekkel, majd átment a helyi általános iskolába a gyerekek legnagyobb örömére. Elment a boltba, körülnézett az utcákon, és ha meghallotta a jellegzetes füttyöt, amit a gazdái tanítottak neki ment enni. Később már az iskolában, de a bolt előtt is etették. Tóni teljes életet élt a faluban. A Baksiak annyira megszerették, hogy megkapta a Táborosi Antal nevet és az általános iskola első osztályába is beírták képletesen, hiszen napjai jelentős részét ott töltötte. Szabadidejében a szeretett puli kutyájával egy külön Tóni részére épített dombon játszadoztak, majd igazi felnőtt úriember módjára elfoglalta a szomszédos házak tetejét, és az éjszakákat már ott töltötte. Augusztus vége felé, egyre nagyobb lett a szorongás a település életében, mert a gólya mint tudjuk költöző madár. Várható volt, hogy Ő is megindul kegyes szárnycsapásokkal Afrika felé. Nem így történt. Tóni maradt Bakson, és eszébe sem jutott ilyen hosszú útra indulni. Szeptemberben iskolakezdésnél a gyerekekkel együtt megkezdte a tanévet, naponta látogatta az iskolát és rendszeresen figyelte a reggeli utazó közönséget a buszállomáson. Az egyre hidegebb időjárás egyáltalán nem feszélyezte, de a gólyák nem véletlenül költöznek melegebb éghajlatra. A Kecskeméti Vadaspark szakemberei idén télre jó meleg helyet biztosítottak Tóninak, aki náluk vészeli át a hideg évszakot. Tavasszal már igazi felnőtt madárként róhatja újra a köröket, mert Táborosi Antal első osztályos gólyát, mindenki várja vissza, hiszen ő már igazi családtag és helyi lakos lett Bakson. Addig is van mit bőven nézegetni, hiszen hétről-hétre megörökítették a kis gólya fejlődését, és azt a sok élményt, amit rövid idő alatt a falu életébe vitt, szerény személyével.
T.G.
- Hirdetés -