A kereszt – templom és a félhold – mecset történelmi párharca már öt és fél évszázaddal ezelőtt, a 15. század közepén jelen volt Európában – és a keresztény és iszlám civilizáció összecsapása akkor életre, halálra szólt. A pogány törökök Kis-Ázsiából megindultak világhódító útjukra, követve és célul tűzve ki Mohamed próféta hitvallását”egy az Isten az égben, egy fejedelem uralkodjék a földön. II. Mohamed szultán hadai 1453 májusában – megdöbbentve a kereszténységet – elfoglalták Bizáncot, és közeledtek Európa felé. Ekkor Európát már nem igazán jellemezte a közös keresztényi tudat, hiszen a pápa célja a nyugati államok közönyével találkozott a törökök elleni harcban, és a keresztes had toborzására tett egyházfői törekvések is kudarcot vallottak. Ugyanekkor Magyarországot is széthúzás gyengítette, a haza sorsa sem a királyt, sem az országot ténylegesen irányító főurakat nem foglalkoztatta. Sőt, az egyetlen, a veszélyt felismerő politikust, Hunyadi Jánost próbálták lehetetlen helyzetbe hozni. /Ugye a hozzáállás ma is mennyire ismerős! / A nyugati kultúra védővonala akkor a történelmi Magyarország határánál húzódott /minő érdekesség, ma is/. A nyugati hatalmak az egyházhoz hasonlóan Magyarországot is cserben hagyták – ahogyan történelmünk során oly sokszor,és napjainkban is! Ilyen körülmények között kellett a magyarságnak egyedül szembenézni 1456 nyarán Nándorfehérvárnál a túlerőben lévő, félelmetes török haddal, élén a szultánnal. Ám az igaz hazafi Hunyadi János elhivatottsága és egy lánglelkű ferences szerzetes, Kapisztrán János keresztény fanatizmusa eredményeként a magyar sereg mégis vereséget mért a törökökre. Hunyadi ék minden bizonnyal isteni segítséggel, ám egész Európát mentették meg az oszmán birodalom igájától, ezzel párhuzamosan az iszlám vallás térhódításától – és történelmünk talán legdicsőbb győzelmét aratták 1456. július 22-én, a ma oly sokszor emlegetett európaiság megtestesült példájaként. Kereszt vagy félhold? A pápa akkor a kereszténység pajzsának és védőbástyájának nevezte Magyarországot, és ez az egyházfő kinyilatkoztatás azóta is a nemzeti tudat fontos, meghatározó tényezője lett a magyarságnak.
III. Callixtus pápa felismerve a török fenyegetést, 1456.június 29-én a török támadás elleni könyörgésként rendelte el a déli harangozást, hogy a keresztény Európa imádkozzon a magyarokért, s erre figyelmeztessenek naponta a délben megkonduló harangok-ám a nándorfehérvári diadalt követően a déli harangszó a kereszténység iszlám feletti győzelmének vált jelképévé, és a déli harangok immáron fél évezrede azért is kongnak a templomokban, hogy Európa soha ne felejtse el azt, amikor a magyarok megmentették a keresztény világot! És miért írom ezt bátran le? Azért, mert Európa akkor és azóta is számtalanszor elfelejtett és elfelejtik mind a mai napig. Ironikusan azt is mondhatom, hogy a diadalért és áldozatunkért mi magyarok csupán egy déli harangszót kaptunk… Ám a magyarság nem felejt. A nándorfehérvári hősök véráldozata nem volt hiábavaló. Míg magyar él, emlékük örök időbe zúgó harangkondulás. A történelmi hűség megkívánja, hogy megemlítsük:a pápa nemcsak a déli harangszót rendelte el, hanem a diadal után azt is, hogy ezentúl a katolikus templomokban külön szentmisét-urunk színe változása-mutassanak be évente augusztus első vasárnapján. A déli harangszó és a mise pedig azóta is mind a mai napig megtörténik szerte a világon. EZÉRT HA DÉLBEN MEGKONDULNAK A HARANGOK, NE KÉRDEZD MAGYAR, HOGY KIÉRT SZÓL:HISZEN ÉRTED SZÓL….!
Írta : Kormányos Lajos, fotó: Wikipedia
- Hirdetés -