Gyermekkorban ilyen egyszerű a világ. A kisgyermek játék közben ismeri meg a világot. Kipróbálja azokat a szerepeket, amiket lát, utánozza azt, ami tetszik neki. Amit vonzó módon mutatnak, ábrázolnak. A lányok a női szerepeket tanulják, a fiúk a férfias mintákkal azonosulnak. Mi is így készültünk a „nagybetűs életre”.
A gondolkodási képességük már olyan, mint egy felnőtté; de a tapasztalataik, az ismereteik összegyűjtésének csak a legelején tartanak. Szülőként ezért a legfontosabb, hogy kontrollt gyakorolhassunk a gyerekeinket érő ingerek fölött. A gyermekek fejlődése érzékeny folyamat, de szülőként ösztönösen érezzük mi jó és mi rossz nekik. Fontos, hogy jogunk legyen megóvni őket mindattól, ami szerintünk nincs a javukra. Minél kisebb a gyerek, ez annál inkább igaz.
Miben bízhatunk?
Bízhatunk a családban és bízhatunk az oktatási rendszerben. A családunkat ismerjük, tudjuk kire és miben számíthatunk. Az óvodát, iskolát is ismerjük. Tudjuk, hogy olyanok foglalkoznak a gyerekekkel, akik hosszú éveken keresztül tanulták hogyan tanítsanak, és nemcsak hivatásukként tekintenek a nevelésre és az oktatásra, de értenek is hozzá.
Erről a garanciáról nem mondok le szülőként senki kedvéért. Nem szeretném, ha különböző szabadcsapatokba verődött amatőrök vennék át az oktatást bármilyen témában a tanároktól akár az általános, akár a középiskolában. Még annak sem örülök, ha nem szaktanár helyettesít kémia órán!
Ezért van az igen nagyon jól úgy, hogy az iskolában a szexuális élettel összefüggő kérdésekről is a tananyag keretében, életkorhoz igazítva, tanári végzettséggel lehessen beszélni, ahogyan erről az Országgyűlés nemrégiben döntött. A tananyag tartalmán és a korhatárokon lehet gondolkodni, de csak a gyermekek egészséges fejlődésének szem előtt tartásával.
Hogy miért?
Mert a gyermekek érdekei, jogai messze, magasan megelőzik mindenki más vélt, vagy valós érdekét.
A gyermekek között ezért nincs helye sem a nemi alapú ideológia terjesztésének, sem a divatos 172 nemet megkülönböztető elméleteknek. Ezekkel ráér mindenki felnőtt korában ismerkedni, ha éppen erre kíváncsi.
Egy megjegyzésem maradt: ismertem, ismerek olyat, aki a saját neméhez vonzódott, vonzódik. Az a tapasztalatom, hogy ők is ugyanolyan átlagemberek, mint bárki más. Soha, ismétlem: soha egyiküknek sem jutott eszébe, hogy a párkapcsolatáról óvodában, vagy iskolában meséljen.
Mert ilyet senki sem akar játszani.
Moderari
- Hirdetés -