Vélemény

Bálint Botond: A jellemtelenség, mint művészi erény

„A kommunizmus bukása után »nagy művészek« tömegéről derült ki, hogy nem véletlenül lettek ők a nagy művészek. Ki nyíltan, ki titokban, ki nyíltan és titokban is mindent megtett a kommunizmus világméretű győzelme érdekében. A közös az volt bennük, hogy nem érezték szükségét annak, hogy bármilyen módon is megmagyarázzák, miként is volt ez. Ők mindig is, a helyi kommunista párt tagjaként, a diktatúra kegyeltjeként, sztárjaként a demokráciáért, a liberális jogállamért harcoltak, és aki ezt kétségbe meri vonni, az rohadt fasiszta.

A jelek szerint csodás műalkotások, regények, filmek, költemények, dalok születtek a tudatalattiba szorított lelkiismeret aknamunkájából. A karrier érdekében történő önfeladás talapzatán jellemóriások nőttek fel, akik mindig, örökké pontosan tudják majd, hogy mi a helyes. A jó kommunistákból azonnal jó liberálisok lettek, akikben fel sem merült, hogy magyarázkodjanak a múltjukról. Ők akkora művészek, hogy az ő karrierjüket bűn lett volna veszni hagyni olyan indokokkal, hogy nem értenek egyet a kommunistákkal és nem lépnek be a pártba vagy nem irkálnak jelentéseket a barátaikról az állambiztonságnak, pusztán erkölcsi okokból. A művészet fontosabb. Még ők hoztak áldozatot. Hiszen Székely Gábornak, aki egyébként kiváló rendező, olyan tömeggyilkosok közelébe kellett mennie a PestiSrácok.hu minap közölt cikke szerint, mint Brezsnyev és Kádár, ha hatékonyan akarta művészete érdekében megtéveszteni az MSZMP 11. kongresszusát.

És hogy becsapja őket, hiszen, mint elsőként megírtuk, ideológiailag elkötelezett színházról beszélt ugyan, de ő már akkor sem kommunista színházat akart csinálni, hanem liberálisat, mert ők már akkor tudták, hogy melyik az egy igazi tudományos világnézet. Mert ők már akkor tudták, hogy ők a legnagyobb művészek. Egy ilyen beszédhez annak is kellett lenni. És igazolta őket az élet, ők akik beléptek, jelentettek, alkalmazkodtak tényleg ők lettek a nagy művészek az esetek legnagyobb részében, és nem azok, akik nem. Milyen érdekes, hogy ezeknek az embereknek nem kellett hálózatot, ahogy munkát sem váltaniuk 1990 után, közmegegyezés volt róla, hogy ők pont annyira a társadalom hasznára lesznek továbbra is, mint addig. Ezek az emberek, már a hetvenes években is, miként azóta mindig is, a nyugati felső-középosztály anyagi színvonalán voltak kénytelenek vegetálni és őket nem roppantotta meg anyagilag a rendszerváltás, hiszen az alkotáshoz tele gyomor kell, mint az közismert.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

– Hirdetés –

Hasonló bejegyzések

Orbán Viktor: Együtt újra sikerülni fog

cs3_admin

Hámori Tamás: Micsoda különbség!

cs3_admin

Szlávik János: Nem hiszek abban, hogy a vírus gyengébb lenne

cs3_admin

Varga Mihály: A kormány legfontosabb feladata az, hogy gazdaságilag garantálja az ország működőképességét

cs3_admin

Szentesi Zöldi László: Tőmondatok

cs3_admin

Gregor Bernadett: Értünk senki nem vonult az utcára. Értünk senki nem tüntetett.

cs3_admin

Tibi Atya: A tüntető színészek 5 arcpirító hazugsága

cs3_admin

Jocó bácsi világa: “minden iskolának van egy járványügyi szabályzata”

cs3_admin

Dömötör Csaba: Az elvek elfogytak, csak a hataloméhség maradt

cs3_admin

Honlapunk megfelelő működéséhez „sütiknek” nevezett adatfájlokat (angolul: cookie) kell elhelyeznünk számítógépén, Ön bármikor módosíthatja ezeket a beállításokat a böngészőjében. Elfogadom Olvasd tovább